Századok – 1978

TANULMÁNYOK - Tilkovszky loránt: Németország és a magyarországi német kisebbség (1921-1924) 3

4 TILKOVSZKY LORÄNT 1919. augusztus 15-től volt nemzetiségügyi miniszter Friedrich, Huszár, Simonyi-Semadam, majd Teleki első kormányában; nemzetiségi rendeletek, tervezetek fűződnek nevéhez. A magyarországi német nemzetiségi mozgalom és a magyar kormányzat érdekeinek egybeeső voltát hangsúlyozta a „Burgenland" néven az osztrákok által igényelt, nagy többségében németlakta nyugat-magyarországi területek (, JDeutschwestungarn") megtartása érdekében folytatott tárgyalásain, s ennek jegyében szervezte német integritáspártja a német népgyűlések sokaságát Nyugat-Magyarországon, de az ország más németlakta területein is. Bleyer azonban nem aknázhatta ki zavartalanul a magyar integritási politika szolgálatából adódó lehetőségeit. A magyar kormányzat méltányolta ugyan ezirányú „hazafias" erőfeszítéseit, de a német nemzetiségi mozgalom olyan területeken is megkezdett kibontakoztatásával, ahol az asszimilálódás már előrehaladott fokot ért el, Bleyer ténykedése széleskörű és növekvő aggodalmat keltett, sőt heves tiltakozást is váltott ki. A trianoni béke 1920. június 4-i kényszerű aláírása nyomán a magyar soviniszta körök egyre hatásosabban hangoztatták: bebizonyosult, hogy a nemzetiségpolitikai engedmények nem alkalmasak a területi integritás védelmére, viszont a nemzetiségi szervezkedés szabadjára engedése megbonthatja még a Trianon által Magyarországnak meghagyott terület népének egységét is. A Bleyer elleni, de rajta keresztül a kormányt is érő támadásokra, a trianoni megrázkódtatást nehezen viselő magyar közvélemény nagyfokú izgatottságára való tekintettel Teleki 1920. december 16-án újjáalakult kormányából Bleyert már kihagyták; a nemzetiségügyi minisztérium vezetését előbb Teleki Pál miniszterelnök és külügyminiszter látta el, majd 1921. február 26-tól Gratz Gusztáv külügyminiszter.1

Gratz kijelentette, hogy a kormánynak a magyarországi németséggel kapcsolatos magatartása, s egyáltalán a Teleki által már jelentős részben leépített, érdemlegesen már csak német vonatkozásban funkcionáló nemzetiségügyi minisztérium jövőbeli fenntartása is, a nyugat-magyarországi kérdés megoldásától függ. Ez figyelmeztetés volt, de a szepesi szász származású Gratz személye iránt bizalmat érző Bleyert újra aktivizálta a Nyugat-Magyarország megtartásáért folyó küzdelemben, továbbra is remélve ennek kamatozását a magyarországi német mozgalom javára. Azt ajánlotta Gratznak, hogy nyugat-magyarországi német képviselők küldöttsége élén Németországba utazik, s ott az un. „német nemzeti" köröket, amelyek Nyugat-Magyarország Ausztriához csatolásának leghangosabb pártfogolói a birodalomban, éppen német érvekkel igyekszik meggyőzni arról, hogy Nyugat-Magyarország átadása esetén a Magyarországon maradó németség elsorvad, mig a nyugat-magyarországi német tömbbel együtt német nemzeti kibontakozása biztosított volna. 1 Az eddigieket - mintegy választott témánk tömör bevezetőjéül - Β elle r Béla: Az ellenforra dalom nemzetiségi politikájának kialakulása című munkája (Bp. 1975) alapján (11-144.1.) vázoltul fel, amely a magyar levéltári forrásokra és Magyarországon hozzáférhető sajtóanyagra, illetve iroda lomra támaszkodik. Attól a ponttól kezdve, hogy Bleyer távozik a nemzetiségügyi minisztérium élérő s a magyarországi német nacionalista mozgalom előbbrevitelét új módon közelíti meg, különösei indokoltnak mutatkozik azonban e forrásbázis kiszélesítése a német levéltárak vonatkozó forrásanyagá nak szisztematikus feltárásával és bevonásával. Ez ugyanis konkrét adatokkal szolgál a bleyeri moz galom korai külső kapcsolatairól, a weimari Németország és a kisantant-országok német kisebbsége politikája által a magyar nemzetiség politikára gyakorolt befolyásról, miáltal az ellenforradalmi korsza! nemzetiség politikája 1921-1924 közti szakaszára vonatkozó eddigi ismereteinket teljesebb megvilág tásba helvezi, s hozzájárul Bleyer és mozgalma reális értékeléséhez.