Századok – 1978

TANULMÁNYOK - Molnár János: A Szociáldemokrata Párt új politikai irányvonalának kialakulása 442

A SZOCIÁLDEMOKRATA PÁRT ÚJ IRÁNYVONALÁRÓL 487 mutató termelőszövetkezetekről ír. Az üzemi bizottságok egyrészt „az osztályharc alapvető szervei", másrészt nevelik és előkészítik a munkásosztályt „a szocializált üzemek vezetésére, a szocialista termelési rend felépítésére". Bár az ország .jelenlegi helyzete, s a világpolitikai erőviszonyok nem teszik lehetővé a szocializmus felépítésének azonnali megkezdését", a párt erre a célra tekint, mert „a kapitalizmus csődje beteljesedett és a szocializmus megérett a megvalósításra". A gazdasági intézkedések - mindenekelőtt az államosítások - előkészítik a vegyesgazdálkodásra való áttérést, ugyanakkor ezek a demokratikus gazdasági intézkedések egyben „a szocializmus előkészítését és megvalósítását szolgálják". Az újjáépítés terhe „majdnem teljes egészében a munkásosztályra hárul". Minden területen biztosítani kell a kapitalista kizsákmányolás visszaszorítását, s ennek érdekében a „dolgozó rétegeknek és az őket vezető szakszervezeteknek és szocialista pártoknak a demokratikus ellenőrzés jogát". Az SzDP demokráciát akar, — de okulva a weimari tanulságain — új demokráciát. Olyat, amely szilárd gazdasági alappal rendelkezik, s melynek fejlődése „nyílegyenesen mutat a szocializmus felé", s végül amelyik „állig felfegyverkezett", és ,könyörtelenül eltiporja a nép ellenségeit". A röpirat fogalmazta meg először a párt 1945 utáni legfőbb jelszavát: vezetik a harcot „ma a demokráciáért, holnap a szocializmusért". A röpirat — néhány, közvetlenül a néphez szóló mondat ellenére — elsősorban a párttagokhoz, azoknak is inkább a képzettebb csoportjaihoz szólt. Kissé „szemináriumi" stílusa volt, nem politikai és agitációs jellegű. Az egyik helyen pl. a következő okfejtés van benne: a demokrácia megváltozott gazdasági alapot kíván, „az átalakított gazdasági szerkezetre felépülő új demokratikus politikai berendezkedés azután visszahat az őt meghatározó gazdasági alapra, folytatja a gazdasági szerkezet átalakításának történelemformáló munkáját". A kiáltvány nem szól a többi pártról, az MKP-ról is csak úgy, hogy azt bele lehet érteni a szocialista „pártok" többes számú fogalmazásába. A Függetlenségi Front neve sincs leírva. Ugyancsak hiányzik az okmányból a Szovjetunió neve, bár a demokratikus külpolitika alapelvének tekinti a szomszéd népekkel való barátságot. Különleges, és a párt későbbi hivatalos okmányaiban, határozataiban is szinte példa nélkül álló dolog, hogy a röpirat az SzDP-t „a magyar nép évezredes szabadságharcainak szakadatlan sorába" kapcsolja. Említi e sorban Dózsát, Bocskai hajdúit, Rákóczi és Esze kurucait, Petőfit, Táncsicsot, valamint 1918—19 forradalmi hagyományait. A röpirat, a népi demokratikus, népfrontos összefogást szinte negligáló jellege miatt, nem lehetett a párt új politikai irányvonalának dokumentuma. Justus már említett 1947 végi beszédén kívül nincs is rá utalás a pártirodalomban. Nem is terjedhetett el széles körben. Az új irányvonalat még ki kellett dolgozni. Ezt a munkát már jobban segítette az, hogy 1945. április 27-én megjelent a két párt közös nyílt levele szervezeteikhez és tagjaikhoz. Ez újra megerősítette azt a közös véleményüket, hogy a nemzeti összefogás politikájának „legfontosabb pillére a két munkáspárt összefogása", s ennek erősítését követelte. Tapasztalatok alapján kérte a két párt megbízottait, hogy ne kerüljenek szembe egymással a koalíciós testületekben. Kiváltképp fontosnak minősítette a szerkszervezetekben való együttműködést. Külön is szólt azokhoz a párttagokhoz, „akik az elmúlt 25 esztendő folyamán nem egyszer állottak