Századok – 1978
TANULMÁNYOK - Molnár János: A Szociáldemokrata Párt új politikai irányvonalának kialakulása 442
A SZOCIÁLDEMOKRATA PÁRT ÚJ IRÁNYVONALÁRÓL 477 Főként közvetett forrásokból úgy tűnik, hogy Mónus politikai fejlődése 1943-ra már előrehaladt. Ezt mutatják a baloldaliak levelei, megjegyzései hozzá a programtervezetről. Ha bírálják is a tervezetet, néha úgy, hogy azt mondják: azért rossz a javaslat, mert Mónus a jobboldali vezetők hatása alá került. Mint Horváth Zoltán később elmondta, Mónus 1943-ban már annyira elítélte a párt opportunista politikáját, hogy szerinte még „a szociáldemokrata megjelölést is kerülni kell, mert ez mindenben a II. Internacionálé irányának benyomását kelti, holott nekünk az úgynevezett kétésfeles Internacionálé vonatát kell követnünk".125 Tény azonban, hogy Mónus 1941-ben mindenesetre még távol állott az új politika szükségességének a megértésétől. Azt tartotta, hogy nincs szükség új politikára. A cél és a törekvés változatlan — a szocializmus —, új programok csak politikai divatot jelentenek. A háborús évek egyébként sem alkalmasak a szocialista társadalomtudomány aktív művelésére, hiszen ez „csak a háború befejezése után lesz abban a helyzetben, hogy az újonnan kialakult viszonyokat megvizsgálja és feldolgozza".12 6 Világosan kitűnt a párt új törekvéseivel szembeni fenntartása a Népszava 1941. december 25-i híres számába írt cikkéből. Itt a munkásság, parasztság és polgárság összefogását vizsgálja. Hangsúlyozza: nem a napi politika, hanem a jövő szempontjából érdekli, hogy milyen lesz a három réteg viszonya a szocialista társadalomban. A kérdésfeltevés már önmagában kerüli az aktuális feladatot, a népi összefogásért való harcot. Mónus szerint a három réteg — egyszer majd eltűnő — foglalkozási különbsége lehetetlenné teszi igazi összefogásukat. Toldozással-foldozással lehet javítani a helyzetüket, „de megváltoztatni és egy síkra hozni csak más, új társadalmi rendben lehet... A politikai, gazdasági és társadalmi küzdelmek folyamán megváltozik és emelkedik a munkásság életszínvonala, ugyanígy a parasztságé és a polgárságé is. Ez azonban nem jelentheti még a legjobb és legtartósabb szövetségi viszony keretében_sem az ellentétek feloldását".127 Olyan viszonyok adják meg ennek a lehetőségét, amikor a munkás, a paraszt vagya szabadfoglalkozású azt a munkát végzi, amire éppen szükség van, és nemcsak egy megszokott foglalkozást. Nem lesz köztük különbség, mert mind dolgozók lesznek. A dolog utópisztikus jellegétől eltekintve, a lényeg az, hogy Mónus szerint nincs realitása e három réteg összefogásának, éppen a kívánt jövőért való közös harc érdekében. Nem tükröződött Mónus — feltehetően jelentős — politikai fejlődése a programtervezet szemléletében sem. De a népi demokratikus átalakulás lehetőségeit és feladatait, a népfrontpolitikát's különösen a parasztkérdés jelentőségét a baloldaliak sem értették meg. Úgy tűnik, közülük sokan nem osztották a jobboldali vezetés reményét, hogy angol-amerikai megl25 PI Arch. 253/1-5. Erdődy idézte Horváth levelét a hozzászólásában. Ezt támasztja alá Marosán György visszaemlékezése is. Szerinte Mónus 1944 márciusa után úgy látta, hogy a párt vezető embere Szakasits lesz, őt kell támogatni, a két munkáspárt közötti tárgyalásokról tudott és azokat elkerülhetetlennek tartotta. A tárgyalásokat folytatni kell - mondta -, mert az „oroszok gyorsan ideérkeznek" (Marosán György: Tüzes kemence 748, 751-752). Hasonló szellemben beszélt róla 1947 nyarán is (Szentesi Lap, 1947. jún. 10.). 12 6 Ács Tamás: Változatlan cél, változatlan törekvés (N, 1941. máj. 1.) és Ács Tamás: Féladatok és törekvések (uo. 1941. ápr. 13.). '2 1 Ács Tamás: Társadalmi problémák (Uo. 1941. dec. 25.). - (Megjegyzendő, hogy Mónus itt -mint a szociáldemokrata publicisztika gyakorta - a „polgár" kifejezést az értelmiség szinonimájaként használta.)
