Századok – 1978
TANULMÁNYOK - Molnár János: A Szociáldemokrata Párt új politikai irányvonalának kialakulása 442
A SZOCIÁLDEMOKRATA PÁRT ÚJ IRÁNYVONALÁRÓL 465 mégis lenne, „az szembetalálja magával az egész államhatalmat". Óva intett 1918 példájától, mert „a magyarság levonta 1918 tanulságait, ezért nem felejt".8 7 Mindenesetre 1943 közepén nagyobb mozgási szabadságot engedett a kormányzat a legális ellenzéki pártoknak. A Kisgazdapárt és az SzDP éltek is vele. * Az SzDP bonyolult helyzetbe került a háború alatt. A kormányzat erősen beszűkítette működési lehetőségeit. Sok nagyüzemben katonai ellenőrzést vezettek be, a szakszervezeteket zaklatták, tagjaik és a párt tagjai közül sokat letartóztattak és tömegesen hívták be őket - gyakran a — kiirtásra szánt, ún. ,különleges"-alakulatokba. A Szocializmust és több pártlapot 1939-ben betiltották. A mind szigorúbb cenzúra és a .kötelező közlemények" rendszere a megmaradtakat is gúzsba kötötte. Jobban, mint a polgári ellenzéki sajtót. Különösen 1942 második felében katonai célokra hosszabbrövidebb időre rendre igénybe vették a munkásotthonokat, elsősorban a pestkörnyéki nagy központokban, Csepelen, Pesterzsébeten, Újpesten, Kispesten, de vidéken, Diósgyőrött, Kolozsvárott és másutt is.8 8 Nehézzé tette az SzDP 'helyzetét különösen a bányász- és részben a vasasszakszervezet — főként az üzemi csoportjaik — ellen a munkaközpont, a hivatásszervezetek kormánytámogatással intézett rohama, meg a nyilas behatolás. A parlamentben a jobboldal, mindenekelőtt a nyilasok, mind az 1942-es, mind az 1943-as őszi ülésszakon követelték az SzDP és a szakszervezetek betiltását. Fő érvük az volt, hogy ezek a kommunizmus fészkei, nem szociáldemokraták, hanem illegális kommunisták, illetve a Békepárt irányítják őket.8 9 1941-42 fordulóján a párt a kommunisták vezette függetlenségi mozgalom része volt. Ezt a politikát azonban 1942 nyarán, majd őszén a pártvezetés felülvizsgálta és elvetette. Az első lépés az 1942. június 12-i választmány deklarációja volt. Ez a munkás-87 N, 1943. máj. 30. Az „átvezetésről" szóló kijelentések fent idézett cikkgyűjteményben nincsenek benne. Meg kell jegyezni, hogy az ellenzék azonnal felismerte Kállay 1943. május 29-i beszédének jelentőségét. A Független Magyarország május 31-én A nagy Kállay-beszéd c. cikkében méltatta, hangsúlyozva, hogy az egész nemzetben megnyugvást keltett. Bajcsy-Zsilinszky Endre még a parlament őszi ülésszakán is visszatért rá, mondván: „ha a T. miniszterelnök úr szükségesnek érezte, hogy mint a magyar kormány feje messzehangzó májusi beszédében bizonyos mértékig distanszírozza magát elődjének politikájától, s ettől a beszédétől számítsa a magyar külpolitika változatlanságát . . ." A mondatot Bajcsy nem tudta befejezni a jobboldal állandó zajos közbekiabálásai miatt (OKN 18. köt. 281. 1.). Kállay maga is számtalanszor hivatkozott a májusi beszédre. Mégis úgy vélte, hogy az ellenzék feleslegesen emlegette a beszéd fordulatjellegét, s ezért az ilyen nézeteket visszautasította. A felsőházban mondta 1943 végén: „május 29-i beszédemben precizíroztam már a magyar külpolitika hivatalos alaptételeit, annak legfontosabb kül- és belpolitikai vonatkozásait. Ε beszédemre nem úgy hivatkozom, mintha új étape lett volna a kormány politikájában", hanem csak azért, mert összefoglaló és deklaratív jellegű volt Az Országgyűlés Felsőházának Naplója IV. köt., Athenaeum 204. - (A továbbiakban OFN.). 8 'Lásd ezekről a különböző szakszervezeti vezetőségek üléseit. PI Arch. 666. fe. 144., 672/49. stb. 8 9 Lásd Vajna, Meskó és Maróthy hozzászólásait (OKN 14. köt. 270., 272. ülés, 15. köt. 303. ülés) az 1942 őszi ülésszakon, valamint Vajna, Maróthy, Koltai stb. hozzászólásait az 1943-as őszi ülésszakon (uo. 17. köt.). S Századok 1978/3
