Századok – 1978
TANULMÁNYOK - Molnár János: A Szociáldemokrata Párt új politikai irányvonalának kialakulása 442
A SZOCIÁLDEMOKRATA PÁRT ÚJ IRÁNYVONALÁRÓL 455 Az SzDP politikája 1939-ben jelentősen megváltozott. Ez mindenekelőtt a német fasizmus és a háború fenyegető veszélyének felismerésében jelentkezett, s főként a kommunisták párton belüli tevékenységének a következménye volt. A párt 1939-től a háború végéig — időnként más-más tartalommal és formában —, de politikájának alapelemeként, hangsúlyozta a nemzeti függetlenség védelmét, a földkérdés megoldásának szükségességét, és újra meg újra körvonalazta a munkásosztály háború alatti célszerű magatartásának elveit. A KMP új politikája fokozatosan hatást gyakorolt a hazai közvélemény egy részére. Ezt mutatta a Márciusi Front megalakulása is. Ebben a kommunisták, a népi írók, továbbá velük kapcsolatban álló egyéb, főleg fiatal értelmiségi csoportok a hazai népfrontmozgalom csíráját teremtették meg. Az SzDP ugyan kívüle maradt, de alapjában pozitívan értékelte a mozgalom munkáját. A fenyegető német veszedelem felismerése és a népfronteszme hatására 1938 végén polgári körök, az uralkodó osztályok jobboldali, de németellenes csoportjai, politikusai — Pethő, Eckhardt, Bethlen stb. — hangoztatni kezdték a „függetlenségi gondolat" időszerűségét. Ε kezdeményezésekhez az SzDP is csatlakozott. A Népszava - az 1938. december 18-i betiltása után megjelent első - 1939. január 19-i számában megismételte a párt egyik korábbi röplapjának szavait: „A munkásság is kész arra, hogy magatartásával megerősítse ezt az új gondolatot és a belőle kialakuló mozgalmat is". „Esetleges szervezőinek" nem szabad kikapcsolni a munkásosztályt ebből a mozgalomból.46 A lap később vezércikkeben méltatta a polgári ellenzék kísérletét a „függetlenségi blokk" létrehozására.4 7 A pártban dolgozó kommunisták és baloldali szociáldemokraták azonban ennél többet követeltek. A párt 1939. január 29-i 32. kongresszusának előértekezletén — rendőrségi jelentés szerint — az Országos Ifjúsági Bizottság küldötte elmondta, hogy az SzDP „feladata ezt a mozgalmat népmozgalommá szélesíteni". Ilyen javaslatot nyújtottak be a kongresszuson. A kongresszuson a küldöttek már a referátumok elhangzása előtt éltették a demokratikus, független Magyarországot. Ezt követelték a szónokok is. Szakasits szerint „soha világosabban még nem deklarálódott a nemzeti eszme és a szociáldemokrata gondolat tökéletes harmóniája, mint éppen ezekben az időkben". Peyer azt mondta, hogy a német nyomás növekvő tényei „mindenkit arra kényszerítenek Magyarországon, hogy pártállásra való tekintet nélkül. . . összefogjon az ország függetlenségének érdekében". A kongresszus határozata szerint: „Magyarország függetlenségének feltétlen és minden körülmények között való megóvása, és ha kell elszánt és áldozatkész védelme: a magyar nép számára a lét vagy nemlét kérdése",4 8 A beszédek és a határozat nem szóltak a tömegmozgalomról, sem a munkásosztály vezető szerepéről, mégis előrelépést jelentettek. 1939 első felében a párt több nyilatkozatban tett hitet az ország függetlenségéért folytatott harc mellett. Februárban kiadott felhívása kijelentette, hogy a szervezett 4 6 A függetlenségi gondolat (N, 1939. jan. 19.). 4 7 Függetlenségi blokk (uo. 1939. jan. 21.). 4 8 Az előértekezletről: A magyarországi munkásmozgalom 1929—1939-ig (Kossuth 1958-59. 360-362); a javaslat: Dokumentumok, 190-191. A kongresszusról N, 1939. jan. 31., a határozat jan. 29. Az eló'értekezlet és a kongresszus résztvevó'inek egy része élesen szembeszállt a vezetőség ama javaslatával, hogy a párt neve ezután Szociáldemokrata Párt legyen. Ez az osztályárulásnak tekintett lépés szinte elmosta előttük a kongresszus fő mondanivalójának jelentőségét. (Lásd erről: Marosán: Tüzes kemence. Magvető 1968, 562-565).
