Századok – 1978
TANULMÁNYOK - Molnár János: A Szociáldemokrata Párt új politikai irányvonalának kialakulása 442
A SZOCIÁLDEMOKRATA PÁRT ÚJ IRÁNYVONALÁRÓL 449 amely még az agrárprogram után is csak a munkásosztályt és az agrárproletariátust tekintette a szocializmus megvalósításáért vívott harc bázisának és elvileg érintették a szövetség kiszélesítését az ún. középrétegek felé. Különösen nagy figyelmet szentelt az értelmiség megnyerésének. Az aktuális követelések első helyre állítása magában rejtette azt a lehetőséget, hogy a párt egy olyan szövetségi politika alapján indul harcba, amelyik kiszélesíti a párt tömegbázisát. A terv a szocializmusnak nem egyszerre, egy csapásra, minden feltétele megérésével való megvalósítását hirdette, hanem „egy darab" szocializmust akart létrehozni a meglevő társadalmi keretekben. Mindezekből formailag a szocializmushoz való fokozatos átmenet eszméje tűnik ki, a népi demokratikus út homályos megsejtése. Mónus ezeket az elemeket, a realitásokat, a ma megvalósítható dolgokat tudatosan hangsúlyozta is. ,A szociáldemokrata munkaterv feladata kell legyen a tervszerű gazdálkodásnak, az ésszerű életnek . . . A jövőbeli követelések helyett a jelen problémáit akarjuk a tömegek felé vetíteni"2 7 — írta. Hendrik de Man legfőbb erényének azt tartotta, hogy felszámolta a korábbi szociáldemokrata szemléletet, amely a programokat két részre szakította: „a kapitalista társadalomban megvalósítandó reformokra és a szocialista elvi követelésekre".2 8 Kétségtelen, Mónus elvetette azt a régi szociáldemokrata szemléletet, amelyik a „szocializmus" állandó emlegetésével vélte elintézni a politikai feladatokat. Felismerte, hogy ez gyakran frázissá, s az aktuális feladatok alóli kibújás eszközévé válik. Arra törekedett, hogy figyelembe vegye a megváltozott viszonyokat. Az 1933-tól a középeurópai szociáldemokráciára szakadt üldözéssorozattal magyarázta a „bizonyos mértékig más elgondolások" szükségességét. A marxizmus elmélyítését, az elvek, az eszmék védelmét, ugyanakkor az aktualitást, a korral való lépést tartást állította a párt feladatainak előterébe.29 Ugyanakkor a változások tendenciáinak megítélésében Mónus igen ingatag talajra csúszott, és óriási illúziók éltek benne a szocializmus békés előretörésének lehetőségeiről. A Nyugat-Európában és Amerikában fennálló rendszer „már nem kapitalizmus, még nem szocializmus, még nem az új világ, de már a régi sem, legalábbis nem tiszta, zavartalan formájában" — mondja a 30. kongresszuson. A munkaterv szinte becsempészi a tervszerűség elemeit a tőkés gazdaságba. Ha a tervszerű gazdálkodást segítő intézkedéseket nemcsak az állam hajtja végre, hanem „a társadalom végzi el, akkor már lényeges lépést tettünk a szocializmus felé".3 0 Ebből következik, hogy Mónus elképzeléseit akarata ellenére is áthatották a magyar helyzet változása iránti illúziók, az, hogy Magyarországon ilyen tervnek realitása van. Igaz, többször is leírta, hogy a terv előfeltétele a szabadság, a demokrácia. Mégis az „ésszerű termelés" meg a lehetséges szociálpolitikai intézkedések tekintetében megalapozatlan reményei voltak. J, Üo. 2 "Elvi kérdések a pártgyűlésen (uo. 1935. aug. 18.). 19 Üo. 1934. ápr. 20. 30 Uo. 1935 szept. 17. Megjegyzendő, hogy Veres Péter - aki ezidőben gyakran írt szociáldemokrata lapokba - teljesebben fogalmazott. A „termelési reformokat csak a társadalmi reformokkal együtt kell és lehet megcsinálni" és „ezt nekünk magunknak kell megcsinálni" - írta. (Termelési reform? Föld és Szabadság, 1935. okt. 3.). 4 Századok 1978/3
