Századok – 1978
TANULMÁNYOK - L. Nagy Zsuzsa: A hazai liberális ellenzék a világgazdasági válság idején (1928-1932) 403
438 L. NAGY ZSUZSA azonban Gömbös kormányzása s az azt követő események — szinte szükségtelen is rámutatni — a liberálisok cselekvési, működési területét és szabadságát méginkább korlátozták, a jobbratolódás üteme felgyorsult. * Nem kétséges, hogy a liberálisok különböző csoportjai sok tekintetben jól látták a válság okait, tüneteit, fenyegető veszélyeit. Ugyanakkor legalább ilyen szembetűnő az is, hogy álláspontjuk, magatartásuk ellentmondások tömegével terhes: régi koncepciójuk, a kormányba kerülés felújítása kifejezetten irreális helyzetmegítélésre alapozódott. Magyarországon nem voltak meg a feltételei a válság liberális, demokratikus megoldásának. Ε helyzetmegítélés következményei legtisztábban Rassaynál mutatkoztak, aki politikai programját, taktikáját, szövetségi politikáját a kormányba kerülés lehetőségének rendelte alá. Az évtized fordulója Rassay pályáján lényeges állomás: ekkor s ezt követően válik véglegessé, hogy bár még közösen lép majd fel szociáldemokratákkal, demokratákkal a nácizmus és a hazai szélsőjobboldal ellen, igazi partnereit többé nem közöttük keresi, s végül majd Bethlennel, Kállay Miklóssal kerül közös plattformra. Vázsonyiék, az októbrista-függetlenségiek teljesen egyetértettek Rassayval abban, hogy Bethlennek mennie kell, hogy az ellenzék bevonása a kormányba távlatos kivezető utat nyitna a sokoldalú válságból. Ennek ellenére elutasítják Rassay gyakorlati lépéseit, a Kállay-Sigray-féle szövetséget a liberális politika érvényesítése szempontjából veszélyesnek tartják. Már ebben az időben kitapintható, milyen irányban próbálkoznak majd szövetségest keresni és találni mind a demokraták, akiknek egy része eljut a Szent-Györgyi Albert-féle ellenállási csoporthoz, mind az októbrista-függetlenségiek, akik a kisgazdák, Bajcsy-Zsilinszky révén legjobbjaikkal bekapcsolódnak a függetlenségi mozgalomba. A liberális táboron belüli erőviszonyok is ez időre tolódtak el véglegesen úgy, hogy Rassay vált a legbefolyásosabb liberális pártvezérré. Ez viszont - mint a választási eredmények is jelezték — a polgári, kispolgári rétegek politikai magatartásával szintén szorosan összefüggött, s magyarázatát jórészt a válság általános jelenségei, a polgári rétegek ebből levont következtetései adják. Megerősödött, megmerevedett a liberálisok minden csoportját jellemző ama felfogás, mely a polgári demokrácia ideáljának alapján azonosította a fasizmust és a szovjet rendszert, mindenféle, bármennyire különböző diktatúrát. Ez a felfogás beárnyékolta és gyengítette antifasiszta megnyilatkozásaikat és tevékenységüket.
