Századok – 1978
TANULMÁNYOK - L. Nagy Zsuzsa: A hazai liberális ellenzék a világgazdasági válság idején (1928-1932) 403
432 L. NAGY ZSUZSA vonalat követtek s a Bethlen-kormány vád alá helyezését követelték, az Esti Kurir leszögezte, „komoly ellenzéki részről a legteljesebb áldozatkészség mutatkozik meg abban az irányban, hogy a felelősségre vonás kérdésének bolygatása nélkül lehessen menteni, ami menthető". Vagyis, ne vágják el az útjukat Károlyi előtt azzal, hogy számára kínos kérdéseket erőltetnek.133 A demokraták kevéssé vagy egyáltalán nem igazodtak ehhez s Rassayék is elégedetlenül látták már 1931 őszén, hogy Károlyi nem kap két kézzel utánuk. Azzal aligha lehetett előmozdítani ügyüket, hogy Károlyi előtt közeli bukását vázolták fel, amennyiben nem támaszkodik rájuk.134 A várakozások és remények teljesen illuzórikussá váltak a biatorbágyi merényletet követő statárium bevezetesével, a megmerevedett belpolitikával. Az uralkodó osztályok az „erős kéz" politikáját tartották szükségesnek, s ha Károlyival szemben változást akartak, az a liberális óhajokkal éppen ellentétes volt. Az ellenzék általában két ok miatt követelte a statárium visszavonását, a politikai élet normalizálását: azért, mert saját tevékenységét is korlátozta a rendelet, s mert a demokraták a polgárság szempontjából a legnagyobb hibának tartottak mindent, ami gyengítheti az SzDP-t. Ugyanakkor rendkívül aggasztották őket a szélsőjobboldal ismét élénkülő tevékenységét mutató jelenségek (Vannay, Molnár és mások, az ismert különítményesek, merénylők újbóli színrelépése, az antiszemita botrányok stb.). Az 1931 novemberében kirobbant szélsőjobboldali puccsterv nemzetközi hátterét joggal látták a hitlerista mozgalomban, célját pedig a válság szélsőjobboldali megoldásában. Mindez, s a legfelső politikai vezetés szoros kapcsolata az Etelközi Szövetséggel, mely ismét napirendre került, általános baloldali tiltakozást váltott ki. Növelte az aggodalmakat, hogy Gömbös 1931 őszétől egyre többet szerepelt a politika fórumain, amit honvédelmi miniszteri tárcája nem indokolt.1 35 A válság gazdasági és politikai tünetei, a Károlyi-kormányt körülvevő bizonytalanság és elégedetlenség erőteljesebb szervezkedésre ösztönözte Rassayt és Kállayt.136 Szüntelen tárgyalásokat folytattak az Egységes Párt „ellenzéki" csoportjaival, Hadik Jánossal, Esterházy Móriccal, Pallavicinivel, Sigrayval s már új pártalakításról is szó volt, főleg, amikor közösen léptek ki a 33-as bizottságból.13 7 A rendőrségi jelentések vál-1 3 3 Újság, 1931. nov. 8. Márai Sándor: öregúr a viharban és Esti Kurir, 1931. szept. 4. Komédia. Az idézet innen való. Márkus: A Károlyi Gyula-kormány 117. s köv. tárgyalja részletesen azt a politikai szituációt, melyben a nemzeti koncentráció terve is felmerül, ö új taktikát lát a liberálisok magatartásában, én egy régi program ismételt elővételét. ' 3 4 Ujság, 1931. aug. 28. A bemutatkozás (vezércikk) és Esti Kurir, 1931. nov. 6. A tolakodó múlt (vezércikk). I35 Ujság, 1931. szept. 15. Idegen terror (vezércikk). Szept. 18. Ezerkilencszáztizenkilenc sem kell (vezércikk). Nov. 5. Rovás. Dec. 31. Statárium vár a rablásra szövetkezett puccsistákra. 1932. aug. 9. Rovás. Esti Kurir, 1931. szept. 29. Gömbös (vezércikk). Szept. 30. Régi árnyak (vezércikk). Dec. 3. Határozzák el (vezércikk). Dec. 15. A puccs-ügy (vezércikk). 1 3< Ujság, 1931. okt. 3. A párt (vezércikk), és Három csoport alakul ki az egységes pártban. Nov. 3. Borbély Andor: Károlyi Gyula gróf egynek vallotta magát Bethlen politikájával. 1 37 Esti Kurir, 1931. dec. 12. Minden hiába (vezércikk). Újság, 1931. nov. 27. Borbély Andor: Uj középpárt alakul? Dec. 11. Kilépnek a 33-as bizottságból az ellenzék tagjai. Dec. 12. Károlyi Gyula kormányának kritikus pénteki napja. - Csatlakozott hozzájuk a Keresztény Párt (Újság, 1931. dec. 13. A Keresztény Párt döntő értekezlete), míg Szilágyi Lajos a kivonulást a passzivitás jeleként fogva fel, a módszert elítélte (Napló 1931-1935. V. 382).
