Századok – 1978
TANULMÁNYOK - L. Nagy Zsuzsa: A hazai liberális ellenzék a világgazdasági válság idején (1928-1932) 403
A HAZAI LIBERÁLIS ELLENZÉK 413 áldozatokért, a kormánytól azonban munkaalkalmak teremtését kívánták: „Lehetetlen ennyi embert, aki becsületesen dolgozni akar, éheztetni azért, mert foglalkoztatásuk nem jár kellő haszonnal, mert a tőke, mely a beruházásokra kell, túlságosan drága." Teljesen igazuk volt, amikor azzal érveltek, hogy a gazdasági egyensúly helyreállításához nemcsak termelésre, de fogyasztókra is szükség van.5 3 Addig, amíg a munkanélküliség problémája elsősorban a kormánnyal szembeni bírálatként volt használható, mindenképpen a munkanélküliek iránti rokonszenv jellemezte a liberálisok álláspontját. Más volt a helyzet a munkanélküli segély, a munkanélküliség esetére szóló biztosítás esetében. A kérdés persze nem a gazdasági válság idején, hanem már a gazdasági stabilizáció éveiben felmerült. Attól kezdve a liberálisok egyes csoportjai különbözőképpen foglaltak állást, megnyilatkozásaikat napi taktikai megfontolások is befolyásolták. 1924—1925-ben a munkanélküli segély bevezetését olyan liberális politikusok is ellenezték, mint Rupert; 1927-ben a demokraták mutattak legnagyobb megértést iránta és azt ajánlották, a főváros saját kezdeményezésében lásson hozzá megfelelő javaslat kidolgozásához.5 4 1930-tól kezdve azonban elsősorban Rassay és környezete minden, a témába vágó javaslatot, tervezetet és kormányintézkedést a leghatározottabban elutasított, így még az öregségi biztosítás bevezetését is. Az érvek között szerepeltek gazdaságiak, amelyek az ország teherbíró képességére vonatkoztak, s olyanok, amelyek a munkanélküliek törvényes védelmét, a munkanélküliség társadalmi elismerését kifogásolták.5 5 A tiltakozás politikai háttere sem volt lebecsülhető. Bethlen kezdeményezésére, de már Károlyi idején, a kormányzat a szakszervezetek révén bizonyos anyagi támogatást juttatott a munkanélkülieknek. A liberálisok zöme az Egységes Párttal együtt — hasonlóra nem volt korábban példa - indított támadást a javaslat ellen; a legélesebben kifogásolta, hogy a segély elosztásában a szakszervezetek szerephez jussanak, s hogy a segélyezés csak a szervezett munkásságra terjedjen ki. A kormány nem véletlenül, s nem politikai megfontolások híján döntött így, s az is igaz, hogy a válság nemcsak a szakszervezetekben tömörült munkásokat sújtotta. A polgári ellenzék fellépése mégis elhibázott volt, politikai szűklátókörűségről tett tanúbizonyságot, bizonyos értelemben saját nézeteiknek is ellentmondott. Részben demagóg követelés volt a részükről az, hogy a kereskedő, az iparos, az ügyvéd, a tisztviselő szintén kapjon munkanélküli segélyt.56 A segélyezés körüli vita a politikai élet minden fórumán zajlott. Rassay különösen élesen támadta a szociáldemokrata vezetőket, amire azok hasonló hangnemben feleltek, mert kölcsönös indulataik korábbi, már legalább 1924-től kialakult ellentétekre épültek. Az Esti Kurir vezércikke a liberális sajtóban egyedülálló hangnemben írta egy parlamenti vita kapcsán: „. . . a terror brutálisjelentkezése volt az a botrány, amit tegnap a parlamentben a 5 'Újság, 1930. szept. 3. És most? (vezércikk), valamint szept. 2. Ladányi Lóránt: Véres szeptember elseje. 54 Iratok az ellenforradalom történetéhez III. 282. és Fó'v. Lvt. Közgy. jkv. 1927. dec. 21. ss OL K. 510. I. 265. A pénzügyi biz. 1930. márc. 28-i ülése. - az intézményes munkanélküliség túlmegy az inségakció értelmén, mert törvényes jogot ad az érdekelteknek és törvényes kötelezettséget hárít az államra." Újság, 1931. noc. 18. A segélyezés vihara. "Különösen Rassay és Fábián köre támadta a munkanélküli segélyt; Vázsonyiék jóval megértó'bbek voltak és nem állították olyan élesen szembe a munkások és a kispolgárok követelését, mint Rassayék. Napló, 1931-1935. II. 1931. nov. 17-i ülés. Újság, 1931. nov. 18. Kormánybuktató bizalmi értekezlet az egységes pártban. Esti Kurir, 1931. nov. 18. Egyenlő' elbánást (vezércikk).
