Századok – 1978
TANULMÁNYOK - L. Nagy Zsuzsa: A hazai liberális ellenzék a világgazdasági válság idején (1928-1932) 403
A HAZAI LIBERÁLIS ELLENZÉK 409 Ebből szükségszerűen következett, hogy a válság enyhítésére hozott magyar kormányintézkedéseket a német események fényében is támadták. Heves tütakozást váltott ki a kormány 193l-es törvénytervezete a kartellek működéséről: kevesellték a korlátozásukra tervezett intézkedéseket és a legkevésbé sem tekintették megnyugtatónak, hogy végrehajtásuk felett a kormányzat, nem pedig „pártatlan intézmény" gyakorolja az ellenőrzést. Az egész tervet a gyáripar támogatásának tekintették.2 7 Mivel a válság Magyarországon előázör és elsősorban a mezőgazdaságot és értékesítési lehetőségeit érintette kedvezőtlenül, a liberálisoknak főleg a kereskedelmi tőkéhez kapcsolódó csoportja az egyoldalú, ipartámogató kormánypolitika felelősségét a gazdasági bajokért, bizonyítottnak látta. Következésképpen — Sándor Pál szavaival - „minden célt alá kell rendelni a mezőgazdaság érdekeinek".2 8 Ezek az érdekek azonban számukra nem a nagy- és az úri középbirtok, hanem az értékesítés, a kereskedelem, valamint a mezőgazdasági kistermelők szempontjait jelentették. Ezért azután nemcsak az ipart támogató kormányintézkedések ellen léptek fel, hanem a mezőgazdasággal kapcsolatban hozottakkal is. Az erdélyi földbirtokosok kártalanításáról szóló hágai döntés után Sándor Pál, Rassay Károly, Baracs Marcell, Nagy Emil azt javasolták, hogy 25%-os vagyonadóval sújtsák a kártalanított nagybirtokosokat.2 9 Teljesen elhibázottnak tartották a bolettarendszert, mivel „a legnyomorultabb emberek fizetik meg az evvel kapcsolatos adót a nagybirtokosoknak". Ehhez társította Sándor a kereskedő megfontolásait: a búza és a rozs értékesítésére vonatkozó törvény megnehezíti az üzletkötést, olcsóvá teszi a gabonát, emeli az őrlési adót, drágítja a kenyeret.3 0 A szűkebben vett gazdasági szempontokon túlmenően Vázsonyi János újrafogalmazta a polgári liberálisok régi álláspontját a városi és falusi kistermelők közös érdekeiről. Szerinte nagy szükség van a szolidaritás, „az egység jegyé"-nek felmutatására, mert csak a kisiparosok, kiskereskedők és a falusi árutermelők ,.kettőssége és együttessége által lehet megteremteni a merkantil gondolatot az agrár gondolat mellett, amely kettőnek az összefogása, feltámasztása, becsületes akarása teremtheti meg csak Magyarország újjáépítését, a munka, a becsület és a tisztesség alapján".3 1 Ebből következően „a városi lakosságnak legfontosabb életérdeke a falu feltámasztása, a mezőgazdaság talpraállítása azért, mert a lerongyolt és tönkretett kisipar és kiskereskedelem csak a mezőgazdaság talpraállítása útján juthat fogyasztási területhez".3 2 A „merkantil" és „agrárérdek" kiemelése az ipari tőke ellen irányult. A fiatal Vázsonyi megfogalmazása annyiban 2 7 ÓL Κ 510. XII. Az igazságügyi, közgazdasági bizottság 1931. jan. 12., jan. 13. ülésein Sándor Pál, Rassay Károly felszólalása. 2 8 Uo. 1930. ápr. 4. délutáni ülés. Rassay sürgette, hogy tegyék olcsóbbá a mezó'gazdasági termelés költségeit, a kormány támogassa nagyobb mértékben a háziipart, így növelve a mezőgazdasági lakosság foglalkoztatottságát. Uo. és ápr. 7. délelőtti ülés. 19 Uo. XI. 251. s köv. A javaslatot a parlament külügyi, pénzügyi bizottságának együttes ülése 1930 májusában elveti. Az optánsok elleni „támadást" Bethlen nagyon erélyesen utasította vissza: Bethlen II. 254. s köv. 30 Uo. XI. 262. A földművelési, igazságügyi, közgazdasági, közlekedési, pénzügyi bizottság együttes ülése 1930. jún. 23. 31 Napló, 1931-1935. V. 388. (Az én kiemelésem - L. N. Zs.) "Uo. II. 451.
