Századok – 1978

FOLYÓIRATSZEMLE - Szizonyenko; A. I.: A Szovjetunió kapcsolatainak fejlődése Latin-Amerikával az 1930-as években 396

396 FOLYÓIRATSZEMLE Berlin a továbbiakban is messzemenően támaszkodott a helyi német lakosság együttműködésére. Egyesületeikben a szélsőjobboldali erők kerültek többségre, elerőtlenítve a demokratikus elemek tevékenységét. A kivándorlási akciók tudatos befolyásolásával a német kormány a számára kedvező erőviszonyokat igyekezett konzerválni. A helyi német etnikum tudatának alakítására ugyanakkor létrehozták a Deutscher Lehrerverband-ot, amely a valódinál lényegesen kedvezőbb színben tüntette fel a hazai állapotokat. A két ország kulturális-tudományos együttműködési szerződést is kötött egymással, amit a szerző a német imperializmus újabb expanziójának, ideologiai diverziónak minősít. A hagyományosan szoros német-argentin kapcsolatok a második világháború alatt, s azt követően sem szakadtak meg, s bár gazdasági szempontból a kontinens vezető hatalma Brazília lett, politikai jelentőségéből Argentína semmit sem veszített. (Zeitschrift für Geschichtswissenschaft. 1974. 6. sz. 578-591. l.) E. G. Α. I SZIZONYENKO: A SZOVJETUNIÓ KAPCSOLATAINAK FEJLŐDÉSE LATIN-AMERIKÁVAL AZ 1930-AS ÉVEKBEN 1928-ban, majd 1929-ben a leszerelési konferencia előkészítése során aktív együttműködés alakult ki az argentin, a chilei, a kolumbiai, illetve a szovjet küldöttségek között. 1931-ben Uruguay és Chile is részt vett azon a nemzetközi konferencián, amely elítélte a gazdasági kapcsolatokat zavaró, korlátozó megkülönböztető szankciókat. Az állásfoglalás szovjet javaslatra épült. A békés egymás mellett élés elve alapján a diszkriminációk eltörléséért szállt síkra. Két évvel később a londoni nemzetközi gazdasági konferncia idején Litvinov külügyi népbiztos a Szovjetunió nagyvolumenű vásárlási szándékát fejtette ki. Latin-Amerika országaiból színesfémeket, nyersbőrt, kávét, kakaót és kaucsukot kívántak beszerezni a szovjet külkereskedelmi szervek. 1934 - a Szovjetunió belépése a Népszövetségbe - fordulatot ígért a kapcsolatok fejlődésében. Mexikó varsói követsége kezdeményező szerepet játszott ennek a jelentős nemzetközi politikai eseménynek az előkészítésében. Tulajdonképpen a két ország viszonyának a normalizálására irányuló mexikói törekvés váltotta ki az első lépéseket. A Szovjetunió felvétele mellett több latin-amerikai ország szavazott a Népszövetségben. 1936-ban viszont Uruguay megszakította Moszkvával a diplomáciai viszonyt. A kérdés népszövetségi vitája során elvetették a latin-amerikai ország vádjait, igaz azonban, hogy nem marasztalták el. Az etiópiai krízis, a spanyol polgárháború szintén állásfoglalásra késztette a Népszövetséget. A Szovjetunió és Mexikó véleménye lényegében véve megegyezett, s elítélte Franco fellépését, a köztársaságiak segítését sürgette. Chile ellentétes álláspontra helyezkedett. Szizonyenko a kétoldalú kapcsolatok bemutatására is gondot fordít. Az egyes országok haladó erői síkraszálltak a Szovjetunió elismeréséért, a viszony normalizálásáért. Jelentős belső erők, valamint az angol-amerikai nyomás, mint külső tényező lehetetlenné tette a kapcsolatok fejlesztését. Mexikó 1930-ban ilyen előzmények után mondta fel a diplomáciai viszonyt. 1934-től varsói, majd párizsi és londoni követségein keresztül tett közeledési lépéseket, de eredmény nélkül. Az 1930-as évtized első felében csak Uruguay-jal tartott fenn rendezett diplomáciai viszonyt a Szovjetunió. így vált lehetővé, hogy a „Juzsamtorg" központját 1931-ben, miután Argentína kiutasította Buenos-Aires-ből, Montevideóba helyezzék. 1935-ben Kolumbia liberális kormánya - a római képviseletek közvetítésével - a diplomáciai viszony rendezését kérte, ami meg is történt és a kereskedelmi kapcsolatok bővüléséhez vezetett. Ezekben az években a szovjet-argentin gazdasági kapcsolatok is megélénkültek. Chile és Kuba haladó erői is sürgették a viszony normalizálását. Nem nagy eredménnyel, ha a politikai, gazdasági együttműködés területét nézzük. Biztatóbb kezdeményezésekre került sor kulturális téren. Szovjet filmek bemutatása, Eizenstein mexikói útja, irodalmi és tudományos tapasztalatcserék jelezték az előrelépést. Sokoldalúbbá váltak a kapcsolatok, bár gyökeres fordulatra a háború befejezéséig nem került sor. (Voproszi Isztorii 1977. 6. sz. 49-58. 1.) M. A külföldi folyóirat szemlét írták: ifj. Barta János (B. J.), Erdődyné Csorba Csilla (E. Cs. Cs.), Erdődy Gábor (E. G.), Jemnitz János (J.) és Menyhárt Lajos (M.).