Századok – 1978
FIGYELŐ - Hanák Péter: Szakmai kritika és értékrend a történettudományban 347
360 HANÁK PÉTER Nem szorul bővebb bizonyításra, hogy ezzel szemben a marxi immanens haladásfogalom nemcsak elismeri, de egyenesen tételezi az értékkonfliktusokat, hiszen a kifejlés során — és a fejlődés Marx szerint tipikusan egyenlőtlen — az emberi lényegben rejlő képességek egyenlőtlenül bontakoznak ki: hol a társadalmiság, hol a termelőképesség, hol a szabadság ugrik előre vagy marad hátra. Az értékkollízió a marxi haladásfogalom belső kategóriája, amelynek feloldása nem a teleologikus célnak alárendelten, hanem az emberi tevékenység sokoldalú kibontakozása, önmegvalósító harca révén történik. Másrészt, a marxi immanens haladásfogalom nemcsak elismeri, de tételezi az alternatív fejlődési lehetőségeket, hiszen az emberi lényeg kibontakoztatása csak lehetőség. Elképzelhető, hogy nem valósul meg: népek, kultúrák kipusztulhatnak, stagnálhatnak, s a megvalósult történelem, mondja Marx, mindig végeredmény.18 A múlt csupán a végeredmény szintjéről visszatekintve lesz annak előtörténete, a valóságos történés folyamában még az egymást erősítő és az egymással ütköző emberi tevékenységek, alternatívák küzdelme. Ha már most a történelem immanens értékkategóriája a haladás, akkor a történettudományé a haladás részjelenségeinek és új minőségeinek felismerése, az emberi lényeg harcokon, konfliktusokon, alternatívákon keresztül kibontakozó gazdagodásának és a gazdagodás belső összefüggéseinek feltárása. A történelmi mozgás és megismerés alapkategóriáira való visszavezetésből logikusan következik az is, hogy a történeti rekonstrukció és az általánosítás értékkategóriái: a valósághűség és az érvényesség konzisztens módon az alapkategória - a haladás - viszonyítási rendszerében értelmezhetők. * Ε fejtegetéssel szemben, tudom, felvethető egy praktikus ellenvélemény. A szakmai kritika értékrendjének a haladás kategóriájában való elhelyezése, bármilyen helytálló legyen is teoretikusan, végül is gondolati konstrukció, amelynek a recenzióírás gyakorlatában nem sok haszna vehető. A minőségi értékorientáció gyengeségének elméleti alapokra való visszavezetése helyett hasznosabb lett volna a reálisan megfogható gyakorlati okok felmutatása és praktikus javaslatok megtétele. Előadásomat felépíthettem volna ilyesfajta gyakorlatias tematikával is. Szerkesztőségi problémák. Tény, hogy a folyóiratok szerkesztőségei éppen a szemle és a vita rovat összeállításánál küszködnek a legtöbb nehézséggel. El kell ismernünk, nem könnyű kenyér a szerkesztőé a recenzió megjelenése előtt, de talán még keserűbb a megjelenése után. Túllektorálás. Meg kell értenünk a recenzenst is. Mire kezébe kapja a könyvet, azt már neves szakemberek, szakértekezletek, szakbizottságok többszörösen átfésülték, kigyomlálták, lecsiszolták. Hány kézen megy is keresztül egy kézirat a megjelenésig? Először keresztülmegy a munkahelyi szakvita kártolóján, aztán átnézi a munkahelyi vezető, utána két hivatalos lektor, majd a kiadó belső szerkesztője, minimum 5-6 ember. Ha a munka egyúttal disszertáció, akkor megjárja az előopponensek, a nyilvános opponensek, a kiküldött szakmai bizottság, a „kis TMB", a „nagy TMB" rostáit, s mire a kiadói lektorok és szerkesztők is ellenőrizték — kritikus legyen a talpán, aki gubancot talál a mű szövetében. Többnyire azt kifogásolhatja, ami kézen-közön elveszett, kimaradt. 1 *Marx: Bevezetés a politikai gazdaságtan bírálatához. MEM. 13. k. Bp. 1965. 175.
