Századok – 1978

KÖZLEMÉNYEK - Simon V. Péter: A Nibelungének magyar vonatkozásai 271

A NIBELUNGêNEK MAGYAR VONATKOZÁSAI 325 „magyarok első bejöveteléről" szóló archaikus hagyomány egyes elemeire, annál kevesebb támpontot nyerünk viszont az Ősgeszta későbbi krónikáiban már átértékelten megjelenő „napipolitikai" vonatkozásaira nézve. Az államalapítás történetét, István uralkodásának értékelését és a trónviszályokat illetően be kell érnünk az Endre és Béla hercegekkel trónra jutott Vászoly-fiak verziójával, a Kálti Márk és a Képes Krónika előadásában megfogalmazódó hivatalos Árpád-házi felfogással. Az ősgeszta második részének tartalmára nézve mindenekelőtt a német mondák és hősköltemények azon elemeiből vonhatunk le újabb következtetéseket, amelyek a honfoglaló és kalandozó magyarokkal némiképp analóg szerepet játszó, s a németség tudatában avartól és magyartól világosan el nem különített hunokkal, a német földön is oly gazdag Attila-hagyománnyal kapcsolatosak. A Dietrich-mondák, a Waltharilied és a Nibelungének egyaránt különbözik az európai hun hagyománytól, a francia vagy olasz krónikairodalomban és költészetben kialakult Attila-képtől. A szembeötlő sajátos eltérések semmi esetre sem magyarázhatók a monda lokális önfejlődésével. Logikus következtetésként merül tehát föl a hunok örökébe lépő magyarság, a magyar valóság és a magyar geszta hatásának lehetősége. Dolgozatomban figyelmen kívül hagytam azt a már többször és többek — Petz, Hunfalvy, Bleyer stb. - által vizsgált kérdést, hogy mennyiben hatott a Nibelungének a magyar gesztákra, s ehelyett azt elemeztem, hol mutatható ki a formálódó magyar huntörténet hatása a Nibelungének szövegében. Ezen túlmenően elsőrendű feladatomnak tekintettem a Nibelungének történeti forrásértékének vizsgálatát, amennyiben következtetni próbáltam az Ősgesztából származtatható mozzanatokra — Attila és Kriemhilde magyar mintára motivált cselekedetei, az 1030-as hadjárat emlékét idéző határviszonyok és küzdelem, a német vendégek szerepe stb. —, valamint a passaui hagyományból, az eposz szerzőjének személyes tapasztalatából táplálkozó magyar vonatkozásokra, így például a Piligrim püspök emlékét, vagy éppen Attüa fatális kardját körüllengő legendákra és a Barbarossa Frigyes magyarországi látogatását megörökítő aventiurera. A vizsgálódás eredményei arról győzték meg, hogy kívánatos lenne a humanista történetírás néhány szkepszissel fogadott képviselőjének, így mindenekelőtt a sok, kellő mértékben még nem értékelt magyar vonatkozású adattal operáló Aventinus összefoglaló forráskritikai elemzése. A Bajor Krónikáról alkotott képünk elnagyolt, a szakmai körökben általánosan elteijedt sommás ítélet pedig már csak az Aventinus és a Nibelungének között kimutatható elgondolkoztató egyezések folytán is elhamarkodott. Az Ősgeszta további tartalmi feltárásának elengedhetetlen feltétele a történettudomány és a germanisztika eredményeinek szüntelen egybevetése és a két szaktudomány együttműködése. Helyreigazítás A Századok 1978. év 1. száma 110. oldalán a cím helyesen: Egy elfelejtett amerikás magyar -Haraszthy Ágoston