Századok – 1978

KÖZLEMÉNYEK - Simon V. Péter: A Nibelungének magyar vonatkozásai 271

32.4 SIMON V. PÉTER és építette bele készülő művébe. István másik két életirata, a szent király ún. kisebbik és nagyobbik legendája aligha szolgálhatott a Nibelungénekben szereplő gyenge hun király jellemrajzának alapjául, hiszen mindkettő István férfias tulajdonságait hangsúlyozza, azt az energikus állam- és egyházszervezőt mutatja be, aki a hatalmi harc erőpróbáiból győzelmesen kikerülve, a külső támadást is sikeresen veri vissza. A geszták is csupán egyetlen olyan epizódot említenek Istvánnal kapcsolatban, ami támpontot adhat a gyenge uralkodó portréjához: a király kétségbeesetten siránkozik unokaöccsének, a pogány Vazulnak sorsán, akit az ő tudta és akarata nélkül a magyar történet Kriemhildéje, Gizella parancsára megvakítottak.2

1 Hártvicus műve ezzel szemben a törékeny, aszkétikus felfogású, szentéletű uralkodót mutatja be. Itt ismerkedhet meg az olvasó annak a hun királynak az alakjával, aki egész életét rosszindulatú környezetének kiszolgáltatott, imába mélyedő mártírként morzsolja le. Körülötte magasra csapnak a szenvedélyek, gyakran vérontásra is sor kerül, ő maga azonban tétlen marad, békéért könyörög és szánalmasan siránkozik a szörnyűségek felett. Elveszíti fiát, unokaöccsét megvakítják, Etzelhez hasonlóan maga is harcba keveredik felesége német rokonaival, s mégsem tesz mást, csak imádkozik, könyörög és sír. Hártvicus ábrázolásmódját nyilvánvalóan áthatja az a szándék, hogy István keresztényi erényeinek és jámbor cselekedeteinek kiemelésével a király szenttéavatásának jogosságát igazolja, s így elbeszélése úgyszólván semmit sem őrzött meg a határozott, keményekezű uralkodó valódi jellemvonásaiból. Attila a Nibelungénekben Dietrich segítségére szorul, hogy életét és hatalmának legalább látszatát megőrizze. Mindez logikusan következik a hun király gyengeségéből, nem zárhatjuk ki azonban a történeti motiváció lehetőségét sem. A történeti modell ez esetben feltétlenül Salamon, annál is inkább, mert az ő alakja Attila általa elajándékoratt végzetes kardja révén már amúgy is belekerült a német monda vonzáskörébe. Ezen felül Salamon sorsa a legszorosabban összefonódott a német uralkodóház politikai törekvéseivel, s igen nagy hatással volt arra a körre, amelyben a száműzött magyar király és családja tartózkodott. Miután a Magyarország ellen indított hadjáratok sorra kudarcba fulladtak, a császári udvar a békés hódoltatás lehetőségeit vette számba. I. Béla halála és Salamon királlyá választása új korszak kezdetét jelentette a német-magyar kapcsolatokban. Salamon 1063-ban foglalta el a trónt, mégpedig a császár segítségével. „Concordius est autem imperátor ad universum cetum Hungarorum pro genero suo rege Salamoné, pacemque inter eos reformatam iusiurandi religione interposita confirmavit. Regem autem Salamonem in paterno solio glorie coronatum eum assentu et clamatione totius Hungáriáé sedere fecit."22 Salamon vazallus volta már uralkodásának kezdetén nyilvánvaló. Még világosabbá válik tehetetlensége és a német szövetséges gyámkodása, amikor a trónkövetelő Salamont néhány év fegyvernyugvás után menekülésre kényszerítik és Géza személyében új királyt választanak. A száműzött Salamon 1074-ben is a császárnál keresett és talált menedéket. Német földre érve családját az admonti kolostorban helyezte biztonságba, ő maga a császárnál vendégeskedett és várta a kilátásba helyezett fegyveres segítséget. A rövidesen meginduló 2'Scriptores 320. 2'Scriptores 361.