Századok – 1978
KÖZLEMÉNYEK - Simon V. Péter: A Nibelungének magyar vonatkozásai 271
A NIBELUNGêNEK MAGYAR VONATKOZÁSAI 297 Herrat Helche rokonaként szerepel, Oláh viszont Attila rokonaként említi Detre feleségét. A művelt humanista történetíróról aligha tételezhető fel, hogy művéhez akár a lenézett regős énekek, akár egy német epikus mű meséjét felhasználta volna. Dietrich házasságára vonatkozó adatát éppúgy az Ösgesztából merítette mint a Nibelungének szerzője, aki a helynevek átvétele és Dietrich alakjának megmintázása után ez esetben is bizalommal fordult a magyar krónikához. 3. Attila udvartartása Az újabb germanisztikai kutatás számára nem egy esetben súlyos problémát jelentettek a Nibelungénekben szereplő földrajzi adatok. Ez abból adódott, hogy a kutatók az adatokat a költő tévedésének, félreértésének tekintették, vagy pedig éppen ellenkezőleg a szöveg szószerinti elemzése révén kívántak eljutni a legalább részben fantázia szülte terepviszonyok rekonstruálásához. így jutott Robert Sommer44 arra a téves következtetésre, hogy a sokat vitatott Etzelburg, Attila városa, a hajdani Észak-Magyarország területén volt. A Nibelungének „útleírását" követve olyannyira elveszítette tájékozódó képességét, hogy az eposzban említett Miesenburgban nem volt képes felismerni a Duna déli ága mellett fekvő Wieselburgot csupán azért, mert a hősköltemény keletkezésének idején a hajóforgalom nem a folyó déli, hanem annak középső ágán zajlott. Az eposzt útikalauzul elfogadó szerző arról is megfeledkezett, hogy a középfelnémetben gyakori m — w hangváltozás is Miesenburg és Wieselburg (Mosonmagyaróvár) azonosságát igazolja, amint ezt a kutatás - egyébként már Sommer előtt bebizonyította. A Nibelungének először Etzelburgot, majd Grant említi Attila rezidenciájaként. Attila és Kriemhilde udvara Etzelburgban van, a burgund vendégeket viszont Granban gyilkolják le, „miközben az ábrázolás egésze semmi kétséget sem hagy afelől, hogy mindez éppen Attüa rezidenciáján történik".4 s Zarncke az ábrázolás kettősségét azzal a kijelentéssel kívánta feloldalni, hogy Etzelburg a Nibelungének keletkezésének idején még nem Budán, hanem Esztergomban volt. A magyarázat kedvéért figyelmen kívül hagyja azt a német olvasó előtt csak kevéssé ismert tényt, hogy az Etzelburg helynév nem a mindenkori királyi székhely megjelölésére szolgál, hanem városnév, Óbuda német neve, amely már több mint egy emberöltővel a Nibelungének megírása előtt a német hagyományban is megjelent. A kérdés megoldásában a korai kutatás jobban jeleskedett, mint akár Sommer, akár Zarncke. Müllenhoff a következőket írta egyik cikkében Etzelburgról: „A hagyomány Attila várát csak a magyar honfoglalás után helyezte Budára, illetve Aquincumba... Közismert volt, hogy hol fekszik Etzelburg. Hogy a Nibelungének nem jelöli meg közelebbről fekvését, sőt Gran említésével még meg is téveszti a mai olvasót, csak azt bizonyítja, mint annyi más is, hogy a költemény szerzője eleven hagyományból merített és értő közönségnek alkotott."46 44 Robert Sommer: Die Nibelungenwege von Worms über Wien zur Etzelburg. Glessen. 1929. 45 Friedrich Zarncke: Beiträge zur Erklärung und Geschichte des Nibelungenliedes. Berlin, 1857. 200. 4 6 Karl Müllenhoff: Zeugnisse und Excurse zur deutschen Heldensage. ZfdA. 12 (1888). 434.
