Századok – 1978
KÖZLEMÉNYEK - Simon V. Péter: A Nibelungének magyar vonatkozásai 271
A NIBELUNGêNEK MAGYAR VONATKOZÁSAI 293 őrző helyi hagyományra való utalással minden bizonnyal művének kívánt hitelt szerezni. A német forrásokban szereplő három helységnevet, amelyet, mint láttuk, több helyi hagyomány is összekapcsolt már a hunok emlékével, a magyar Ősgeszta all. század végén végképp beillesztette az Attiláról és Dietrichről szóló német monda anyagába. Az osztrák földön is „megjelenő" Herca tornyát Regimbert említi először 1147. május 16-án egy birtok kiterjedését rögzítő okiratban: „. . . ubi rivulus baidenpach intrat in Danubium in ascensu supra asque ad rivulum iuxta ruptum Castrum dominae Helchin."23 Nincsen tudomásunk olyan Weidenbach nevű patak („rivulus baidenpach'") létezéséről, amely közvetlenül a Dunába ömlene, így a Regimbert által említett patak alkalmasint a Neulengbach közelében létezett Weidenbach, vagy a Tullnnál a Dunába ömlő Grosse Tulln és Kleine Tulln egyike lehet.24 Panzer2 5 az oklevélben szereplő Helche nevet a germán nyelvekben démonok és boszorkányok megjelölésére szolgáló „helia" (ófelnémet), „heliauna" (angolszász) tövekre vezeti vissza, s azt igyekszik bizonyítani, hogy Regimbert ezzel a megjelöléssel az ismert hun királynő ördögi eredetére kívánt utalni. Ez a megállapítása az egész kérdést a mitológia körébe utalja, s megkerüli a filológiai problémát. Panzer beállítását azonban maga a kérdéses forrás cáfolja, s teszi lehetetlenné: ugyan hogyan is nevezhetné a jámbor klérikus a boszorkányt dominának, úrnőnek? A magyarázatot ebben az esetben is a magyar huntörténet adja meg. A Tulln közelében lezajlott ütközet leírása megadta a Nibelungének szerzőjének a támpontot ahhoz, hogy Dietrich vazallusszerepét motiválhassa. A Nibelungének és a magyar geszták közti kölcsönhatások, a „praelium Crumhelt" említése világosan mutatják, hogy a magyar krónikás minden hozzáférhető forrást felhasznált a hun történet megírásakor. Herca tornya már Jordanes figyelmét is felkeltette. Mundótól Rodolfig vezetnek a hagyomány szálai, majd onnan tovább a gótokhoz, langobárdokhoz és gepidákhoz. A mondában tovább élő Rodolf alakja a „Thidrekssagaban" már Attila vazallusaként bukkan fel újra, s vele együtt természetesen a Herca várához fűződő emlékek is. Míg azonban Jordanes a hun királynő várát még Pannónia keleti részén lokalizálta, a „Thidrekssaga" már „Wilzenland"-ban „építi fel" azt. A torony vándorútja a Nibelungénekben ér véget: Kriemhilde „Zeizinmure" közelében tér be Helchenburgba. Ez azonban természetes is: Zeiselmauer neve a Nibelungének szerzőjének tudatában az Ősgeszta jó voltából végképp összefonódott a Dietrich és Attila hunjai között itt zajló harcok emlékével. A hősköltemény szerzője magától értetődően olyan területen kereste, s vélte megtalálni Herca várát, amelyről úgy tudta, hogy egykor hun fennhatóság alatt állt: a földrajzi tévedésben az általa használt forrás, a magyar geszta a ludas. A hun birodalom nyugati határának megjelölésében elkövetett hibák arra engednek következtetni, hogy a Nibelungének szerzője behatóan tanulmányozta az Ősgesztát, s így elképzelhető, hogy annak egyéb elemeit is beillesztette művébe. 23Panzer: i. m. 394. 24 Vö. Otto Kronsteiner: Wörterbuch der Gewässernamen von Österreich. Wien. 1971. 2 5 Panzer: i. m. 394.
