Századok – 1978
KÖZLEMÉNYEK - Simon V. Péter: A Nibelungének magyar vonatkozásai 271
A NIBELUNGêNEK MAGYAR VONATKOZÁSAI 289 A MAGYAR ÉS A NÉMET HAGYOMÁNY ANYAGA Pannónia meghódítása 1. Csaták a Duna mentén Az Európába betörő hunok csak hosszas és véres harcok árán szerezhették meg Pannónia területét. A nyugati történetírás ezekről a Duna-menti csatákról nem számol be, így a magyar geszták híradásait igen óvatosan kell kezelnünk. Az azonban mégsem tételezhető fel, hogy a krónikás maga fundálta volna ki az egész hadjárat történetét. Ez természetesen nem jelenti azt, mintha a krónikaírók csak a történeti valóságot tartották volna szem előtt, egy egész hadjárat részletes leírását azonban aligha találhatták ki, különösen nem akkor, amikor a győzelmek puszta megemlítése a részletek leírása nélkül is elegendő lett volna. Ez esetben alighanem népi eredetű lokális hagyományról van szó, olyan tradícióról, amelynek ősi magva csupán a 11. században kapcsolódott össze végérvényesen Attüa hunjainak emlékével. Ezt az elképzelést támasztja alá az a tény is, hogy a geszták szerzői a Duna menti csatákról írva feltűnő gyakorisággal alkalmazzák a „fertur" és „dicitur" kifejezéseket. Oláh és Thuróczi munkái közvetlen tanúbizonysággal is szolgálnak arra nézvést, hogy a Pannónia meghódításáról szóló elbeszélés még a 15—16. században is a nép ajkán élt. A Duna mentén különben valóban több csatára is sor került. Krónikáink tanúsága szerint itt szenvedett döntő vereséget Szvatopluk. A nagyobbrészt népi eredetű „Pannónia meghódításáról való ének" a Szvatopluk feletti győzelmet ugyanazon a helyen lokalizálja, ahol a krónikák leírása szerint a hunok a rómaiakkal csatáztak. A monda természetesen későbbi események emlékét is megőrizhette. így Karácsonyi a hagyomány történeti magvát két jóval későbbi epizódban sejtette meg: Macrinus, aki a krónika tanúsága szerint a német Dietrich (Detre) segítségére siet, nem más, mint Péter király, aki 1046-ban valóban a német császár hűbéresévé vált, miután a magyarok Buda közelében éppúgy megtámadták, mint Macrinust a húnok Potentianánál, s éppoly hiábavalóan küzdött Tárnok völgyében mint amaz, míg végül a Tárnok melletti Zámorban fogságba esett; a Zeiselmauer mellett aratott győzelem pedig Aba Sámuel 1042-ben indított sikertelen nyugati hadjáratának állított emléket.2 Nem kizárt természetesen az sem, hogy a hunok Duna menti harcairól szóló monda az 105l-es harcok emlékét is megőrizte.3 A magyar hunmonda mondatörténeti értékét többen is kétségbe vonták azzal az indokkal, hogy az abban előforduló helynevek nagy többsége a népvándorlás koránál jóval későbbi időkből származik. Ez az érv azonban önmagában még nem teheti kétségessé a monda ősi voltát és hitelességét, hiszen a hagyományt nem a helynév, hanem a nevezetes események színhelye maga őrzi. A mondát feldolgozó krónikások a helynevek használata kor saját koruk földrajzi elnevezéseivel éltek. 2Marczali: i. m. 102; Karácsonyi: i. m. 19. *Petz: i. m. 33. 6 Századok 1978/2
