Századok – 1978
TANULMÁNYOK - Tilkovszky loránt: Németország és a magyarországi német kisebbség (1921-1924) 3
20 TILKOVSZKY LORÄNT jelenlegi helyzettel, s hogy hamis az a taktikai okokból hivatalosan gyakran hangoztatott állítás, miszerint „a német részről támaszott követelések csupán Bleyer és egy pár más szájaló mesterkedései". Elismerte továbbá, hogy a jelenlegi magyarországi viszonyok igen káros morális hatással vannak a magyar ügyre az elcsatolt területeken, s hogy a legsúlyosabban ártanak az ezek visszaszerzésére irányuló magyar propagandának. Magyarország ma erősebben érzi izoláltságát, mint valaha, s jól tudva, hogy a jövő csakis német—magyar együtthaladásban képzelhető el, — (francia és olasz orientáció szerinte nem jöhet komolyan szóba) —, nagyon nyugtalanító a magyarországi németség sorsa miatti németországi elégedetlenség. Különösen érzékenyen veszik a jobboldali német sajtó támadásait (a baloldalinak — állítása szerint — semmi jelentőséget nem tulajdonítanak). Khuen-Héderváry szerint nem a háború előtti nemzetiségpolitikához kell visszatérni, hanem a török hódoltság előtti nemzetiségi autonómiákhoz. Nézete szerint azonban német autonómia bevezetésének kettős akadálya van: egyrészt az a felfogás, amely a mai Magyarországot homogén, nemzeti államnak tekinti, ahol a csekély nemzetiségi öntudatú svábság elhanyagolható mennyiség, másrészt a német értelmiség gyér volta, amely miatt kétséges, betölthetők-e egy autonóm igazgatás állásai. Ezzel kapcsolatban Loesch véleménye az volt, hogy maga sem abban látja magyar szempontból a nehézséget, hogy z svábok követelései magasak volnának, hanem abban, hogy azok sokkal szerényebbek mint amit Magyarország a szomszédos országokban élő magyar kisebbségek számán követel. „A megbeszélések kézzel fogható eredmény nélkül zárultak" — jelentette Loesch de Khuen-Héderváryval folytatott tárgyalásai alapján mégis az volt a benyomása, hogy Í magyar külügyminisztériumnak e kérdésben „igen rossz a lelkiismerete", és hogy „mosl csak egy további nyomás szükséges ahhoz, hogy elérjük, ami szükséges: német iskolákat középiskolákat, tanítóképző intézeteket, sajtószabadságot, gyülekezési szabadságot kulturális és gazdasági egyesületek alapításának szabadságát, s végül a bizonyos számi öntudatos-német képviselővel szembeni ellenállás feladatát". Loesch véleménye szerint ,,< nyomást egyrészt a hivatalos Németország, másrészt a németbirodalmi sajtó, mindenek előtt a jobboldali sajtó révén kell kifejteni. Hasonló értelemben kell hatnia a Néme' Népszövetségi Ligának (Deutsche Liga für Völkerbund), a berlini Kisebbségjogi Bizott ságnak (Ausschuss für Minderheitenrecht), valamint a csehszlovákiai, romániai, jugoszlávia német sajtónak. Meg kellene végül fontolni — ajánlotta a Külügyi Hivatal figyelmébe — nem kellene-e Ausztriát arra biztatni, hogy a Burgenlandban maradt magyarol védelmének megvalósítása fejében hasonló védelmet követeljen a csonka-magyarország németek számára." Loesch budapesti jelentése végezetül arról számolt be, hogy a magyar fővárosbar találkozott az amerikai útjáról Temesvárra, a román Bánátba éppen visszatérő némei képviselővel, Dr. Kaspar Muth-tal, aki korábban „magyaron" (= magyarbarát, magyar érzelmű) volt, most azonban egyike Romániában a legtekintélyesebb és legbuzgóbb némei vezetőknek. Ügy nyilatkozott Loesch előtt, hogy lassanként szinte teljesen szabadd, tették magukat a magyar integritási gondolattól, meggyőződve arról, hogy a románia németség sorsa kulturálisan és gazdaságilag jobb, mint a csonka-magyarországi német ségé. Most hozzálátnak ahhoz, hogy ezt újságcikkekben kifelé propagálják. Magyarország még meg akar minket nyerni, úgy tökéletesen meg kell változtatnia nemze tiségpolitikáját, s ideológiáját is teljesen át kell állítania. De már szinte túl késő vai ahhoz" — mondotta.
