Századok – 1978
KÖZLEMÉNYEK - Szenté Péter: Egy elfelejtett amerikás magyar - Haraszthy Ágoston 110
a tömegkultúra kutatási kérdései 129 világával, e kultúra egyes termékeit — legyen szó dalról, regényről vagy ábrázolásról — már csak legnagyobbrészt csekély időtállóságuk folytán is többnyire hamar elhasználja: meguntatja, lejáratja őket. Az eredmény — ha egyáltalán ennek nevezhető — a „termelés" rendkívüli mennyiségi megnövekedése és (a társadalmi munkamegosztás bővülésére is válaszolva) minden irányban erősödő differenciálódása lesz. Ez a tömegkultúra által közvetített tudattartalom hatékonyságát igen erőteljesen és gyorsan meg foga növelni, — hiszen e kultúrát mindig újabb és aktuálisabb formákban teszi kifejezhetővé, - anélkül azonban, hogy az hasonló lendületű tartalmi fejlődéssel is járna. Harmadik jellemző vonása a tömegkultúrának mintegy logikusan következik a fentiekből: a fejlődés során jelentkező igények kielégítése e kultúra termékeinek — összhangban az egész gazdasági-társadalmi formáció jellegével - egyre inkább áruvá alakításával oldható csupán meg. Ez hovatovább az e szférában keletkezett szellemi termékekre is a tőkés árutermelés szabályait teszi érvényessé. A tömegkultúrát közvetítő eszközöknek egyre inkább tőkés vállakózássá fejlődése e kultúra - mint láttuk növekvő számú — termékeinél is a jelentkező elvárások, igények üzleties kielégítésére ösztönöz. A tömegkultúra így nemcsak mennyiségileg hígul fel, hanem minőségileg, az általa képviselt tudattartalmat illetőleg is inkább konzervatívabbá válik: termékeinek növekvő mennyisége folytán növekvő intenzitással így egyre inkább a meglévő tudati állapot konzerválására, mintsem fejlesztésére alkalmas kultúrává válik. Jellemző, hogy még a korszakunkban induló és gyorsan kifejlődő szocialista munkásmozgalom irodalmi, zenei, képzőművészeti, — tartalmilag nagyon is forradalmi — törekvéseit, megnyilatkozásait is sokáig és széles sávban képes lesz e konzervatív formanyelvre fordítani, annak formáiba beszorítani. Negyedik vonása e tömegkultúrának (látszólag a fenntiekkel ellentétben, ám valójában velük nagyon is összhangban) állandó változása: erőteljes belső mozgása. Ennek során egyrészt belső arányai mozdulnak el: a szűkebben vett paraszti jellemzőket már kiszorítani kezdő falusias-népies elem is lassan háttérbe szorul benne, sőt e kultúra keretén belül csökken utánpótlása is, míg a városias-polgárias elem előtérbe nyomul. Másrészt - ezzel összefüggésben - e kultúrának társadalmi hatóköre is kibővül: a falu felbomlásával együtt a városias típusú tömegkultúra kiterjeszti hatását a falura is: ennek kapcsán az e kultúrában még megmaradt falusias-népies elem is egyre jobban elszakad a falu valóságos körétől, és a benne kifejezett magatartás is inkább nosztalgikussá válik. Végül — e kultúrának minden konzervatív vonása ellenére is — megfigyelhető benne - nem ellentétben áru jellegével — bizonyos fejlődés: egyrészt a magas kultúra elemeinek bevonása, másrészt cifejezési formáinak tökéletesedése, finomodása irányában — könnyen felismerhetően már innak a változásnak sodrában, mely e kultúra társadalmi bázisában a kispolgári felé mutató tényezőket fogja megerősíteni. Ötödik vonásaként, egyfajta sajátos belső mozgás eredményeképpen e kultúrában ígyre inkább erősödnek, bővülnek az egyes megnyilvánulási formákat (irodalmat, képzőnűvészetet, zenét stb.) egymás között kölcsönösen is — bár inkább ösztönösen mintsem udatosan — összekapcsoló és így ezek színvonalát egyfajta módon nivelláló tényezők is. Ε tömegkultúrán belül világnézeti és stíluselemek, tematikák, magatartásmodellek cölcsönös áramlása indul meg: megjelenésük, igénylésük és végül alkalmazásuk e tömeg:ultúra legkülönbözőbb pontjain és vonatkozásaiban, immár nemcsak nivellálja (nem egy isetben színvonalában emelve) e kultúra különböző megjelenési formáit. Végső fokon e •árosias tömegkultúra, mely kezdetnél még oly sok különböző értékű és eredetű tényező-9 Sláiadok 1978/1
