Századok – 1978

FOLYÓIRATSZEMLE - Ventre-Denis; Madeleine: A társadalomtudományok és az egyetem a 19. században. Kísérlet a politikai gazdaságtan oktatásának bevezetésére Párizsban a Restauráció idején 1212

1212 FOLYÓIRATSZEMLE 1212 melynek fenntartási költségei megnövelték Anglia 1763 után amúgy is nehéz pénzügyi helyzetét. Ezért a kormány a katonaság fenntartásának költségeit legalább harmadrészben át akarta hárítani a gyarmati lakosságra. Emiatt hozták az 1764. évi cukortörvényt és az 1765. évi bélyegtörvényt. A szerző részletesen foglalkozik a két rendelkezés tartalmával és hatásával. A két törvény a gyarmatok kereskedőit, valamint lakosságát nagyon súlyosan érintette, mivel korlátozta kereskedelmi tevékenységüket, hátrányos helyzetbe kerültek az angol kereskedőkkel szemben, a drágább angol árukat voltak kénytelenek megvásárolni, s a fogyasztási cikkekre és az okmányokra kivetett adók egész rendszere nagy anyagi terhet jelentett számukra. Ugyanakkor a Nyugat-Indiákkal folytatott kereskedelem lehetőségei összeszűkültek. A gyarmatok lakosságának az adókat arany- vagy ezüstpénzben kellett fizetniük, pedig a forgalomban levő pénz legnagyobb részét az egyre jobban elértéktelenedő bankjegyek alkották. 1764-ben a brit hitelezők nyomására Grenville elfogadtatta a készpénz-törvényt. Ez megtiltotta a gyarmatok további papírpénzkibocsátását és azt, hogy a gyarmatok lakossága adósságait elértéktelenedett papírpénzben egyenlítse ki. Wallace Morgan ismerteti a törvények végrehajtásának mikéntjét is. A törvények azonnal nagy elkeseredést és ellenállást váltottak ki. Ε mozgalmat a massachusettsi kereskedők indították el, akik bojkottálták a rumgyárakat, a halászatot és a rabszolgakereskedelmet, majd példájukat hamarosan Rhode Island, Connecticut és New York állam kereskedői is követték. A mozgalom tömegméretűvé válása 1765-ben, a Bélyegtörvény bevezetésével következett be, mivel az utóbbi a gyarmatok egész lakosságát érintette. Ekkor történtek az első lépések a gyarmatok ellenállásának összehangolására, közös gyűlések rendezésére, együttes határozatok hozatalára. A legjelentősebb a kilenc gyarmat képviselői részvételével 1765 októberében megrendezett bélyegadó-kongresszus volt. W. Morgan tanulmánya második felében e gyűlések petícióival, határozataival foglalkozik. Ezekkel, valamint az angol áruk bojkottjával a gyarmatok az érdekeiket mélyen sértő törvények eltörlését kívánták elérni. Ε mozgalom vezetése céljából szervezetek alakultak: United Company (Connecticut), Regulators (Pennsylvania), Associators valamint Sons of Liberty (New York). A mozgalom résztvevői körében ez utóbbi elnevezés vált általánossá. Ε szervezetekben a közös cél érdekében széles társadalmi rétegek (munkások, kézművesek, kispolgárok, farmerek, manufaktúratulajdonosok, kereskedők, értelmiségiek) szövetkezetek egymással. A Connecticut és New York állambeli szervezetekkel katonai szövetség létrehozását is javasolták. A brit kormány erre készenlétbe helyezte a gyarmatok területén, valamint Kanadában és a Nyugat-Indiákon állomásozó csapatait. A nagy tömegbázissal rendelkező és nagy erejű tiltakozó mozgalom 1766 márciusában végül is kikényszerítette a bélyegtörvény érvénytelenítését. A tanulmány a tényszerű adatok közlése és az összefüggések bemutatása mellett azért is jelentős, mert olyan szervezetek kialakulásával foglalkozik, amelyek a függetlenségi háborút közvetlenül megelőzően, majd az alatt döntő fontosságúvá váltak. (Zeitschrift für Geschichtswissenschaft 1977. 2. szám 173-180. l.) Ν. Β. MADELEINE VENTRE-DENIS: , A TÁRSADALOMTUDOMÁNYOK ÉS AZ EGYETEM A 19. SZÁZADBAN. KÍSÉRLET A POLITIKAI GAZDASÁGTAN OKTATÁSÁNAK BEVEZETÉSÉRE PÁRIZSBAN A RESTAURÁCIÓ IDEJÉN A 19. század elején formálódó angol politikai gazdaságtan eredményei rövid idő alatt ismertté váltak a nyugat-európai szakemberek körében, és több országban - így Franciaországban is - felhívták a figyelmet e tárgy egyetemi oktatásának szükségességére. Ennek az időszaknak ellentmondásait, az elképzelések megvalósítására, ill. meghiúsítására irányuló törekvéseket és azok hátterét vizsgálja M. Ventre-Denis tanulmánya, mely a művelődéstörténet egy részterületéről, egy új tudományág megszületéséről és annak a franciaországi felsőoktatásba való beépülési kísérleteiről számol be.