Századok – 1978
ELMÉLET ÉS MÓDSZERTAN - Zsukov; E. M.: Az általános szociológiai és a történelmi törvényszerűségek kölcsönös viszonya 1165
SZOCIOLÓGIAI ÉS TÖRTÉNELMI TÖRVÉNYSZERŰSÉGEK 1169 működnek, amelyek az adott formáció egészére jellemzőek. A tudományos kommunizmus megalkotói elég sok olyan történelmi törvényt tártak fel, amelyek megmutatják a kapitalista formációnak mint egésznek a specifikumát. Ugyanakkor ezek a törvények konkrét történelmi jellegűek. Elegendő megemlíteni a kapitalizmus monopolista szakaszba lépésének történelmi törvényszerűségét, melyet Lenin tárt fel. Ismeretes, hogy e gazdasági és ugyanakkor történelmi törvényszerűségnek a felfedezése számos olyan egyéb törvény feltárását vonta maga után, melyek részlegesebbek, de rendkívül fontosak a kapitalista formáció lényegének megértéséhez. A történelmi törvény másik példája, melyet Lenin tárt fel az európai országokban lezajlott polgári forradalmak tapasztalatainak vizsgálata alapján, az a tétel, hogy a polgári demokrácia jellege és maga a demokratizmus foka attól függ, hogy a döntő pillanatokban a hegemónia mennyiben megy át nem a burzsoázia, hanem az „alsó rétegek"8 kezébe. Lenin a „Kik azok a 'népbarátok' és hogyan hadakoznak a szociáldemokraták ellen? " című klasszikus munkájában többször érinti a szociológiai törvény fogalmát: „A szociológiában dialektikus módszernek — ellentétben a metafizikus módszerrel — Marx és Engels semmi mást nem nevezett, mint a tudományos módszert, amelynek lényege az, hogy a társadalmat élő, folytonos fejlődésben levő szervezetnek tekintjük (nem pedig mechanikusan egybekapcsolódó és az egyes társadalmi elemek mindenféle önkényes kombinációját megengedő valaminek), amelynek tanulmányozásához okvetlenül az adott társadalmi alakulatot képező termelési viszonyok objektív elemzése és működési és fejlődéstörvényeinek tanulmányozása szükséges."9 Majd Lenin különösen hangsúlyozza Marxnak azt a gondolatát, hogy számára az a „ . . . fontos: hogy megtalálja ama jelenségek törvényét, amelyeknek vizsgálatával foglalkozik, méghozzá különösen fontos számára változásuknak, fejlődésüknek, vagyis az egyik formából a másikba, a társadalmi viszonyok egyik rendjéből a másikba való átmenetnek a törvénye . . . Marx a társadalmi mozgást természettörténeti folyamatnak tekinti, melyet olyan törvények irányítanak, amelyek függetlenek az ember akaratától, tudatától és szándékától, sőt megfordítva, maguk határozzák meg akaratát, tudatát és szándékát."1 0 Lenin emellett két fontos elvi tételt fogalmazott meg. Az első így hangzik: „Marx éppen azt az eszmét tagadja, amely szerint a gazdasági élet törvényei mind a jelenre, mind a múltra vonatkozólag egy és ugyanazok. Ellenkezőleg, minden történelmi korszaknak megvannak a saját törvényei." A második tétel a gazdasági élet kutatásának feladatára vonatkozik: „Az ilyen kutatás tudományos értéke az, hogy felfedi azokat a különös (történelmi) törvényeket, amelyek valamely adott társadalmi organizmus keletkezését, fennállását, fejlődését, pusztulását és egy másik, magasabbrendű organizmussal való felváltását szabályozzák."1 1 Ebből a kontextusból kitűnik, hogy Lenin a társadalmi fejlődés törvényeit feltétlenül történelmi törvényeknek tartotta, nem téve kivételt azokkal sem, amelyek a gazdasági viszonyok területére vonatkoznak. Bármely, a dialektikus materializmus alapján lefolytatott történelmi kutatásnak okvetlenül azt kell célul kitűznie, hogy tudományosan magyarázza az elemzett folya-8Lenin, összes, 20. köt. 260. 9Lenin, összes, 1. köt. 151. 1 °Uo. 152. "Uo. 153.
