Századok – 1978
KÖZLEMÉNYEK - Nagy László: Erdélyi „boszorkányperek" a politikai hatalom szolgálatában 1097
1124 NAGY LÁSZLÓ képpen sem függött össze Jósika és felesége együttélési problémájával. A vár elfoglalását Bethlen azzal indokolta, hogy az „az országnak egyik végháza s Váradnak egyik őrtálló bástyája" s ezért nem lehet egy ilyen „rosszéletű" asszony tulajdonában.85 A micskei uradalom elkobzását azonban nehezen lehetett volna valamiféle „államérdekkel" megindokolni. Hacsak olyan alapon nem, hogy amit a legfőbb hatalom tulajdonosa tesz, az mindig államérdek is. Nyilván ezen a jogcímen tartotta meg magának a fejedelmi pár Báthory Anna elkobzott családi ékszereit, arany és ezüst tálait, értékes ruháit is. Ez a körülmény viszont még inkább megerősíti azt, hogy nem tekintették Báthory Annát valamiféle „bűvölő boszorkánynak", mert akkor annak tisztátalan holmijait nem engedték volna be a palotába, sőt tartózkodtak volna még azok érintésétől is!8 6 Nincs nyoma annak, hogy az 1618-as „boszorkányperéről milyen följegyzés, tanúkihallgatási jegyzőkönyv készült. Nagyon valószínű, ha született is valamiféle vizsgálati jegyzőkönyv vagy egyéb perirat, megsemmisítették azokat. Az ilyen iratoknak illetéktelen kezekbe kerülése rendkívül alkalmas lehet a hatalom birtokosának kompromittálására. Hatalmi változás esetén pedig éppen végzetes fegyver lehet az utód kezében. Ilyen okok miatt tűnt el többek között annak vizsgálatnak az iratanyaga is, amelyet 1606 második felében folytattak Kassán a hamis vád alapján letartóztatott Káthay Mihály fejedelmi kancellár ellen. Periratok híján nagyrészt találgatásokra vagyunk utalva az 1618-as „boszorkányper" lefolyását illetően, de azért két kis levélrészlet némi tájékoztatást ad a processzus tényleges okai és céljai felől. Az első idevonatkozó levelet Kendi István írta 1614. július 6-án Homonnáról Radul fejedelemnek. Ebben elmondja, hogy Jósika Zsigmond, Báthory Anna férje azért „rebellált Bethlennek" és „ide ő felségéhez kötné örömest magát", mert „Rédei Ferencz Kerekít akarná tülle (el)venni". Egy későbbi levélből viszont azt tudhatjuk meg, hogy a váradi főkapitány 1617-ben szemet vetett Báthory Anna micskei uradalmára is. Bethlen türelemre intette Rhédeyt, azzal bíztatva őt:, Jogunk abban módot találni, mely dologról cancellárius uramtól kegyelmednek izenek".8 7 Báthory Anna - amint tudjuk - egy ideig „keménykedett", s Péchy minden rábeszélő tehetsége egyelőre hatástalannak bizonyult. A „megátalkodott" asszony nem volt hajlandó Kereki várának és a micskei uradalmának az átengedésére. Azonban amikor börtönbe zárták, néhány hetes fogság után hajlandó volt „lemondani' nemcsak a várról és az uradalomról, de még a személyes vagyontárgyairól is. Ezzel az engedelmességgel tisztázta is magát mind a „boszorkányság", mind a fajtalankodás vádja alól. Nyilvánvalóan azon az alapon, hogy aki ilyen bűnbánó és engedelmes magatartást tanúsít a hatalom iránt, az nem is lehet igazán vétkes személy. Az asszony 1619 elején szabadult a börtönből és a lakóhelyéül kijelölt Tasnádra ment.88 Kemény János tájékoztatása szerint "Bethlen lev. 74-75., Kemény J.: i. m. 89. "Báthory Anna három nagy ládát kitöltő kincseinek és egyéb személyes vagyontárgyainak a részletes leltárát ld.: Bethlen lev. 76-77. Azok hovajutásáról tájékoztat Károlyi Zsuzsanna levele, amelyet 1620-ban írt Bethlennek (Győri tört. és régészeti füzetek. 1863. 200 ο). A levelet publikáló Milecz János úgy vélte, hogy az itt említett tárgyak Bánffy Mihályné holmijai. Ez azonban tévedés, mert a Károlyi Zsuzsanna által említettek tételesen egyeznek a Báthory Annától elkobzottakkal. Ld. még ehhez Károlyi Oklevéltár, IV. köt. 25-27. β7ΕΟΕ VI. köt. 539., Bethlen pol. lev. 93. "Sz 1894. 310.
