Századok – 1978
KÖZLEMÉNYEK - Nagy László: Erdélyi „boszorkányperek" a politikai hatalom szolgálatában 1097
ERDÉLYI „BOSZORKÁNYPEREK" 1119 kellett „bűnbe esnie". Ugyanez a tanú vallotta különben azt is, hogy Báthory Anna fia, Jósika Gábor nem a név szerinti apjától, hanem egy bizonyos „Krajnyik Jánostól lött". Attól a fantomszerűen felbukkanó, majd eltűnő férfiútól, akivel az ő szeme láttára „egybe huntak-haraptak".6 6 Bethlen számára rendkívül lényeges volt az, hogy Báthory Anna fiának vér szerinti, törvényes származását kétségbe vonják! Erről a problémáról azonban majd az 1618-as „boszorkányper" ismertetése során kívánunk bővebben szólni. Itt csupán annyit szeretnénk megjegyezni, hogy egy másik tanú „hallotta többektül is", miszerint Báthory Gábor Kerekiben „még Bánfi Dénes idejében is gonoszul élt volna a húgávaT' — amely vallomás szó szerinti megismétlése annak a vádnak, amelyet Bethlen 1613 elején a divánülésen előadott.6 7 A tanúvallomások legtöbbje így kezdődik: hallottam, beszélték, mondták stb. Miután a vádlottak a jelek szerint távol voltak, nem volt módjuk arra, hogy a törvényes előírásoknak megfelelően „hozzáfeleljenek a vádakhoz". Az ítélkező bírák számára ezek a kusza, pletykaszinten mozgó vallomások elegendők voltak ahhoz, hogy azok alapján súlyosan elmarasztaló ítéleteket hozzanak. Méghozzá meglehetősen furcsa ítéleteket! A tanúvallomások szerűit ugyanis mindhárom nő elkövette a „boszorkánykodás" és a „vérfertőző paráználkodás" bűntettét, mégis csak Török Katát ítélték halálra és összes birtokai elkobzására, Iffjú Katát csupán erdélyi jószágainak elkobzásával sújtották, Báthory Anna ellen pedig nem is hoztak ítéletet.6 8 Ε különös bírói distinkció alapját és indokait nem ismerjük. Arról is hallgatnak az egykorú források, hogy az elítéltekkel mikor és milyen formában közölték az ítéleteket. Azt tudjuk, hogy Török Kata negyedszer is férjehezment egy bizonyos Vadass Mihályhoz, akitől leánygyermeke született. Ennek a házasságkötésnek az 1614-es „boszorkányper" után kellett történnie, mert különben nyoma lenne a periratokban. Ez az adat viszont amellett szól, hogy a halálos ítéletet nem hajtották végre. Elkobzott birtokai sorsáról Hunyad és Huszt esetében van tudomásunk. Mindkét vár a fejedelem öccsének a tulajdonába ment át.69 Imreffiné további életének alakulásáról hallgatnak a források. Elkobzott birtokainak egy része a fejedelemasszony rokonaié lett. Alvinczet Bethlen megtartotta magának.7 0 Ha e két asszony további élete az ismeretlenség homályába vész is, a harmadik vádlottéról szólnak az egykorú források. „Bűbájos" Báthory Anna ellen ugyanis még két 66 TT 1891. 327. 6 7 Uo. 329. Vö. MHHS VII. köt. 238. 6 s Ld. Sz 1894. 304., Kővári L.: i. m. IV. köt. 219., EOE VII. köt. 102. 69 Török Kata negyedik házasságkötésére ld. Turul, 1893. 14-16. Elkobzott birtokai sorsáról tájékoztat SzalárdiJ.: i. m. 64., Kővári L.: i. m. V. köt. 27. Huszt várát csak 1615. júl. 16-án adták át Bethlennek (EOE VII. köt. 266.) Hunyad megszerzéséhez enyingi Török István részére 12 000 forintot kellett a fejedelemnek fizetnie. (Turul, 1893. 23. és Gyó'ri tört. és régészeti füzetek. 1863. II. köt. 380-384.) Görgényt, amely Bogáthi Miklós révén illette Török Katát, 1614. október 14-én foglaltatta el Bethlen Angyalosival (Bethlen lev. 27.). Mind ez a vár, mind Déva vára Károlyi Zsuzsannáé lett (Károlyi Oklevéltár, IV. köt. 92-100.) Ezúton kívánok köszönetet mondaniBenda Kálmánnak ésPál Lajosnak szíves felvilágosításaikért. 7 0 Ld. Károlyi Oklevéltár, IV. köt. 88-90., EOE VI. köt. 496., Szalárdi J.: i. m. 31., 137., 466. Bethlen pol. lev. 34., 45., 101., 103.
