Századok – 1978
KÖZLEMÉNYEK - Nagy László: Erdélyi „boszorkányperek" a politikai hatalom szolgálatában 1097
ERDÉLYI „BOSZORKÁNYPEREK" 1115 elkövetésén túl a szigorúan tiltott „bűbájoskodás" űzésében is? Vannak-e olyan elfogadható bizonyítékok, amelyek kizáiják annak a lehetőségét, hogy Bethlen Gábor valóban hitt a három asszony bűnösségében és a birtokelkobzások csupán járulékai voltak egy törvényes eljárás során hozott ítéletnek? s 5 Mindezek méltán felmerülő kérdések, hiszen mértékadó ítéletű tekintélyes történészek is bebizonyítottnak tekintették, s tekintik ma is, e három asszony bűnösségét — legalábbis a vérfertőző paráználkodás elkövetésében —, és fel sem merült a történeti irodalomban Bethlen vétkessége ebben a három „boszorkányperben". Állításaink alátámasztására ezért kénytelenek vagyunk részletesebben foglalkozni nem csupán a három „boszorkányper" történetével, de azok rejtett gazdasági, társadalmi, politikai hátterével és következményeivel is. „Török Kata bünpere" Ezt a címet kapta az 1614-es „boszorkányper" publikált iratanyaga. De vajon beszélhetünk-e ebben az esetben a kor jogi normáinak megfelelő szabályos bűnperről? A szükséges jogi stúdiumok híján nem tudnánk felsorolni egy törvényes követelményeknek megfelelő bírósági eljárás minden formai és tartalmi kellékét, de a kort némileg ismerő történészként tudjuk azt, hogy ebben az időben nemes személyek ellen indított bűntetőeljárásnál elengedhetetlen jogi kritérium volt a vádlott szabályos megidézése és meghallgatása az ellene emelt vádakkal kapcsolatban. A vádlottak távollétében csak abban az esetben lehetett ítéletet hozni, ha azok a meghatározott időpontig nem jelentek meg a törvényszék előtt és elővezetésükre külföldön tartózkodásuk miatt nem volt mód. Az 1606-os bécsi békekötés külön is hangsúlyozta ezeknek az alaki kellékeknek az elengedhetetlen szükségességét.5 6 A magyarországi jogi normák Erdélyben is érvényesek voltak, mégis az 1614-es „boszorkányper" esetében nyoma sincs annak, hogy a három élő vádlott közül bármelyiket is a törvényes előírásoknak megfelelően megidézték és meghallgatták volna az ellenük indított peres eljárásban! Miután megidézésüket mellőzve, a távollétükben hoztak ellenük elmarasztaló ítéleteket, azok alakilag akkor is törvénysértők s érvénytelenek lennének, ha a tanúvallomások egyértelműen alátámasztották volna a vádakat. Miután ez utóbbi eset nem forog fenn, a perek és az azokat záró ítéletek tartalmi, érdemi szempontból is törvénysértőnek minősülnek. Óhatatlanul felmerülő kérdés: vajon miért mulasztotta el Bethlen a három vádlott megidézését és meghallgatását? Milyen okok késztették arra, hogy uralkodását még formailag is törvénysértő cselekményekkel kezdje? Ő, akinek mind a Thurzó nádorhoz írt levelében, mind a divánülésen elmondott panaszában éppen az volt a fővádja Báthory Gábor ellen, hogy az a régi törvényeket felforgatva „mód nélkül való" dolgokat követ el "Ld. Sz 1894. 303., EOE VII. köt. 102. , S 6 Az 1606. évi bécsi béke 11. pontja kimondta: ,,törvényes idézés, meg törvény rende szerint való elmarasztalás nélkül senkit ne büntessenek." (BendaK.: i. m. Okmánytár, 155.) A vádlottak megidézéséró'l rendkívül különös jogfelfogás található Thurzó nádor 1611 elején kelt fölterjesztésében, amelyben arra hivatkozik: azért nem tudja Nádasdyné Báthory Erzsébetet törvényszék elé idézni, mert „a foglyok holtaknak tekintetnek". (A latin nyelvű iratot magyarul kiadta Rexa D.: Báthory Erzsébet, Nádasdy Ferencné. Budapest, 1908. 108.) 8 Századok 1978/6
