Századok – 1978
KÖZLEMÉNYEK - Nagy László: Erdélyi „boszorkányperek" a politikai hatalom szolgálatában 1097
ERDÉLYI „BOSZORKÁNYPEREK" 1113 Az egykorú, szétszórt adatok tanúsága szerint Bárhory Gábor gyakran időzött e három nőrokona körében. Minden bizonnyal a korán árvaságra jutott fiatalember szorosabb érzelmi szálakkal kötődött hozzájuk. Emellett mindhármuk félje Báthory fejedelmi hatalmának a támasza volt, közülük Imreffi szinte nélkülözhetetlen tanácsadó, ami szintén indokolta a gyakori együttlétet. Ezek után csupán arra volt szükség, hogy a rokoni-érzelmi kapcsolatot „bűnös érzéki viszony"-nak tüntessék fel az egykorú közvélemény előtt. Vajon hihető volt-e ez a vád a kortársak számára? A török-korban dívó magyarországi erkölcsi felfogásról és szokásokról hézagos ismereteink vannak. Annyi bizonyos, hogy ebben a forrongó, változó időszakban a nyugati és a keleti erkölcsök találkozási pontján ellentétes behatások érték a magyarországi és az erdélyi társadalmat. Az 1625-ben leánynézőben nyugatra menő Kemény János például szinte borzongva álmélkodik a nők merész dekoltázsán — ami magyar földön még valamiféle „hallatlan" dolog —,s ez az álmélkodás szemérmes puritán magyar viszonyokat sejtet. Ugyanakkor egy-egy levélből, vagy bírósági protokollumból fölöttébb rafinált „magánbűnök" elkövetése tűnik elő. A szétszórt adatok tanúsága szerint a nemi erőszak, a sodomitaság, a scortatia, szadizmus és mazochizmus elkövetése mellett nem egy esetben előfordult közeli vérrokonok intim kapcsolata is, noha rendkívül szigorú büntető szankciók tiltották mindezeket. Elgondolkoztató, hogy vajon Bethlen miért nem elégedett meg pusztán a „vérfertőzés" vádjával, miért kellett azt még „boszorkánykodás" elkövetésének vádjával kombinálni? Talán az elsőt nem tekintette eléggé súlyosnak az asszonyok elmarasztalására? Vagy talán azért, mert a kortársak ismerték a jelentős korkülönbséget Török Kata, Ifíju Kata és a meggyilkolt fejedelem között, s emiatt „ördögi praktika" alkalmazásának a vádjával kellett a „vérfertőző" kapcsolat létrejöttét hihetőbbé tenni? Kérdések, amelyekre talán sohasem tudunk válaszolni. Az eseményekből kitűnően Bethlennek törekednie kellett a társadalmi nyomás látszatának megteremtésére és szüksége volt az elvárásoknak megfelelően valló tanúkra és eszerint ítélkező bírákra.5 2 Ezek megtalálása nem lehetett különösebben nehéz feladat, hiszen a legfőbb politikai hatalom kegyeit kereső ügyész, bíró és hamis tanú bőven akadt. Csupán arra volt szükség, hogy valaki az „illetékesek" közül bizalmasan a kiszemeltek tudomására hozza: mit kíván tőlük a hatalom és a tanúk szájába adja a szükséges vallomásokat. Ennek megtörténte után a fejedelem bizonyos lehetett abban, hogy a hatalom kiszolgálásában oly találékony bírák „bölcs mérlegelése" alapján születő ítélet megoldja majd a perdöntő bizonyítékok és egyéb jogi kellékek hiányából adódó nehézségeket is. Nem szabad szem elől tévesztenünk azt, hogy ebben a feudális korban a politikai hatalom birtokosai befolyásolhatták a bírákat és a perdöntő bizonyítékok hiányát pótolhatta a „bírói mérlegelés" is! Elegendő talán utalnunk Illésházy István „hűtlenségi pőrére", vagy Thurzó nádor eljárására Nádasdy Ferencné Báthory Erzsébet ügyében. Bethlen tehát egyáltalán nem járatlan úton haladt az 1614-es „boszorkányper" kitervelésénél és megrendezésénél. 5 2 Angyalost János fejedelmi ítéló'mester, az ítéletek aláírója Bethlen emigráns társa volt török földön a Basta-korszakban. Báthory Gábort kiszolgálta, de már 1613 végén Bethlen bizalmasa volt (TT 1891. 334., TT 1885. 218.)
