Századok – 1978

KÖZLEMÉNYEK - Nagy László: Erdélyi „boszorkányperek" a politikai hatalom szolgálatában 1097

1108 NAGY LÁSZLÓ alakját, de az elfogulatlan krónikások elmondása szerint fölöttébb imponált kortársainak délceg termetével és roppant testi erejével is. Abban a háborúktól terhes korban a lópatkót kézzel kettéroppantó, kitűnő lovas és vívó hírében álló fejedelem, különösen a katonák között, érthetően népszerű volt. Mások segítőkészségét, szeretetre méltó, kedves természetét dicsérték, és emiatt ragaszkodtak személyéhez.3

2 A tárgyilagosságra törekvő kortársi írások nem támasztják alá a Báthory Gábor botrányos életéről, erkölcsi kicsapongásairól terjesztett vádakat. Nem kívánjuk azt állítani, hogy a politikai érdekből elvett „nagy kövér feleségét" kevéssé kedvelő fiatalember valamiféle szerzetesi életmódot folytatott volna, de arra sincs elfogadható bizonyíték, hogy olyan „vérnősző barom", minden útjába kerülő szoknyát erőszakkal fellibbentő „dúvad" volt, mint amilyennek Móricz ábrázolta őt az Erdély-trilógia lapjain. A regényíró alapvetően a Bethlen által írtak és terjesztettek alapján rajzolta meg így Báthory alakját, jóllehet változtatott is azon. Báthory Gábornak — írja egyik följegyzésében — „én adtam meg a zseni tüzét, amit soha énelőttem senki se fogott rá". A kortársi följegyzések nagy részében azonban nyoma sincs annak, hogy ez az ambiciózus fiatalember valamiféle „magyar Casanova" lett volna, kiváló szellemi képességét ellenben többen is említik. Rendkívül érdekes, hogy a meggyilkolását szervező Géczi András azt írta a feleségének a Báthory ellenségei által terjesztett vádakról: „Az árulók az mit felőle beszélgetnek, látja az Ur Isten, hogy semmi nincsen abban, hanem fegyhetetlen (sic!) életben viseli magát, bizony hasonló jámborságban Mágócsi uramhoz. "3

3

Ugyan nincsenek adataink a harmincegy esztendős korában „non sine suspicione veneri" elhalálozott Mágóchy Ferenc ,jámborságának" mikéntjéről, de abból a viharos gyorsaságból, amellyel özvegye a kortársi megbotránkozások közepette az ifjú, délceg Eszterházy Miklós karjaiba vetette magát, arra következtethetünk, hogy talán a házastársi kötelmek teljesítésében volt túlságosan is jámbor. Erre enged következtetni különben Géczi idézett összehasonlítása is. Azonban nemcsak Géczi tagadta a Báthory érzéki kicsapongásairól terjesztett vádak helytállóságát, de többek között egy 17. század végén írt verses megemlékezés is, amelynek a szerzője pedig nem egy erdélyi fejedelmet ugyancsak megcsipkedett! így emlékezik a fejedelmi székben hat esztendőt eltöltő iljúról: „Báthori Gábornak bátor vala szíve / Ő rendin kinek volt hasonló ereje / Erdélyben? Nem szóllok - higyjed - hízelkedve: / Igazán volt neki Báthori a neve / Vala Báthorinak esze is elhigyjed; / Nem ő kezdte ellől, ha mondják se higyjed — / Urak kötötték rá feleségek, higyjed",3

4 Báthory Gábor fiatalon bekövetkezett tragikus halála újabb legendákat szőtt alakja köré. A váradi Pece-patak partján több tucat bérgyilkos ellen magányosan küzdő fiatal fejedelem hőssé magasztosult: megsiratott, meggyászolt „Gábris vitéz"-zé - ahogyan a fiúgyermekének örülő édesanya nevezte őt születésekor. Emberi hibáira, elkövetett tévedéseire a feledés jótékony fátylát borította a korán és tragikus körülmények között eltávozóknak könnyebben megbocsátó emberi emlékezet. Először nem akarták elhinni a 3 2

„az szegény Báthori Gábort — írták a székelyek — minden rendek siratják, még a leánasszony népek és gyermekek is." Erdélyben nem feledkeztek el ..Báthory Gábor számtalan, mű velünk jót tött voltárul." (EOE VI. köt. 536. Báthory adományozásairól ld. SzalárdiJ.: Siralmas magyar krónikájának kilencz könyvei ... , továbbá Rácz I.: A hajdúk a XVII. században. Debrecen, 1969. valamint Szendrey I. : Hajdúszabadságlevelek. Debrecen, 1971. 33

A levelet közli Szilágyi Sándor a Báthory-biográfia okleveles toldalékában, 323. 34

ETA II. köt. 335-336.