Századok – 1978
TANULMÁNYOK - Urbán Aladár: Kormányválság és Batthyány Lajos ügyvezető miniszterelnöksége 1848 szeptemberében 1039
1082 URBÁN ALADÁR mint harangozás a vihar elé. Sőt a gyanúnak is hangot adva, a névtelen cikkíró szerint „ephemer ministeriuma" nem más, „mint a cselszövők kezében egy kiszámított időlopás". Nem csodálkozhatunk tehát, ha a türelmetlenség egyre nőtt, és Kossuth megbízatása sokak előtt nemcsak kívánatosnak, de az egyetlen lehetőségnek tűnt. A képviselék körében már a reggeli órákban híre ment, hogy „Sturmpetitio" készül Kossuth kinevezése ügyében. Trefort Ágoston ezen a napon azt írja nejének, hogy Batthyány jó ha három napig tartani tudja magát. Madarász József ugyancsak szeptember 15-én fogalmazta meg egy levélben, hogy ha Batthyányi nem erősítik meg, „Kossuth lesz kinevezve ideiglenesen". Ilyen előzmények után érthető, hogy ezen az estén is nagy tömeg verődött össze előbb a hajóállomásnál, majd a közeli képviselőházi ülésterem előtt. A tér rövidesen hangos volt a „le Batthyány val, éljen Kossuth!" kiáltásoktól.57 A 15-én este nyolckor újólag összeült képviselőház kezdetben a bécsi küldöttség összeállításával és a napirenden levő szőlődézsma kérdéseivel foglalkozott. Ekkor érkezett meg Batthyány, aki jelentette, hogy Bécsből még mindig semmi érdemi hír nem érkezett és 24 órán belül nem is várható. A miniszterelnök, aki feltehetően számolt azzal, hogy a növekvő nyugtalanság légkörében ingerült lesz a reagálás, közlése után — mintegy a figyelem elterelésére — rátért a drávai sereg problémájára és felolvastatta Csányi szeptember 14-én kelt jelentését. Mivel ez a levél már korábban is Batthyány kezében volt, de délben még csak az annak kapcsán kelt és Teleki Ádámhoz intézett rendeletét ismertette, fel kell tételeznünk, hogy ezt — és az ezt követő javaslatot — Batthyány arra az esetre tartogatta, ha a királytól még mindig nem érkezik válasz feltételeire. A nádorral megvitatva a helyzetet, sikerülhetett őt meggyőzni, hogy a bécsi hallgatás nyomán támadt izgatottság az utca egyre türelmetlenebb népét erőszakos fellépésre, az pedig a házat forradalmi határozatokra késztetheti. Ha Bécsből nem intézkednek Jellasics megállítására, a nádornak — mint az ország főkapitányának - kell a magyar sereg élére állnia. Csak ez nyugtathatja meg a közvéleményt és biztosíthat még türelmi időt. A nádor ezzel az ajánlattal nehéz helyzetbe került, de mert szemmel láthatóan nem volt beavatva az udvar terveibe, nem mondott — nem mondhatott — nemet, csak feltételeket szabott. (Károlyi Árpád kutatásai szerint a nádor előzetesen Kossuthtal is tárgyalt megbízatásáról.) Ilyen előzmények után olvastatta fel tehát a miniszterelnök Csányi levelét, amely a tudósítások szerint „leírhatatlan ingerültséget" váltott ki. Batthyány rögtön felszólalt és kijelentette, hogy a ház is láthatja: a sereg egyetlen pillanatig sem maradhat Teleki kezében. Egyben javasolta, hogy a ház küldjön küldöttséget a nádorhoz, „megkérendő őt arra, hogy holnap azonnal induljon a táborba s vezérelje a hadsereget". Kossuth azonnal felszólalt, kísérve az utca egyre fokozódó nyugtalanságától. A javaslatról való előzetes tudomását jelzi, hogy egyetértésének azt a magyarázatát adta, hogy a nádor magatartásából elválik, van-e előzetes értesülése Jellasics küldetéséről. Majd azonnal indítványozta, hogy a ház delegáljon a táborba szálló nádor mellé egy háromtagú s 1 A „Sturmpetitio" említése: Gyulay Lajos naplója, 49. köt. Cluj, Egyetemi Könyvtár. Trefort és Madarász levele: Waldapfel. Levelestár II. 46, 51. A Batthyány-ellenes hangulatra: KH szept. 17. (68.); Gyulai Pál i. m. 487; Spira i. m. 355. Horváth M. i. m. I. 475 egyenesen összeesküvést említ, amelyről 14-én éjjel tudomást szerezve, Batthyány katonai intézkedéseket foganatosított. Ennek nyomát nem látjuk, sőt annak sem, hogy a Hunyadi-csapat elszállítása sietve történt volna, hiszen Batthyány már az első pillanattól készült erre.
