Századok – 1978
TANULMÁNYOK - Urbán Aladár: Kormányválság és Batthyány Lajos ügyvezető miniszterelnöksége 1848 szeptemberében 1039
BATTHYÁNY LAJOS ÜGYVEZETŐ MINISZTERELNÖKSÉGE 1,1073 amelyet zaj követett. A miniszterelnök csak azzal tudott csendet teremteni, hogy kijelentette: a kérdésekre köteles válaszolni, de ha nem hallgatják meg, úgy lelép a szószékről. A nyugalom helyreálltával — utalva a szeptember 11 -én reggel Teleki Ádám tábornok jelentésével kapcsolatban tett intézkedéseire — Batthyány így folytatta: „Most az első kérdésre átmenvén, hogy váljon az idegen katonaságot el akarom-e innen szállítani? e tekintetben csak a legnagyobb általánosságban mondhatom azt, miként én minden katonai testületet, akár honi, akár külföldi, akár rendes, akár önkéntes, vagy bármiféle legyen, ha parancsaimnak ellenszegül, vagy ha olyan, amelynek engedelmességéről nem leszek meggyőződve, s hihetném, hogy annak idejében nem számolhatok rá, azt az országból vagy ki fogom küldeni, vagy pedig feloszlatni minden habozás nélkül. " (Kiemelés utólag.) A második kérdésre — folytatta a miniszterelnök — a válasz benne foglaltatik az előzőekben. Végül a harmadik kérdésre Batthyány, ellentétben az első válasz határozottságával, igen óvatosan és diplomatikusan nyilatkozott: „A harmadikra nézve, hogy ti. birok-e katonai erővel, miszerint erőszakkal is elfoglalhassam Buda várát? azt a ház is meg fogja bírálhatni, hogy jelenleg micsoda erőszakhoz lehet nyúlni; egyébiránt minden esetre kötelességemnek fogom tartani a fennálló erőt úgy használni, hogy a lehetőségig nehezítsem Jellachichnak közeledését, de másrészről biztosítsam a fővárosnak is nyugalmát." Batthyány expozéját a képviselők többsége helyesléssel fogadta, s mint a ház jegyzőkönyve tanúsítja, megnyugvással tudomásul vette. Az esti ülés mégis disszonáns akkorddal zárult, mert a miniszterelnök saját nyilatkozata után meghallgatta még a nádortól visszaérkezett küldöttség jelentését, majd elhagyta az üléstermet, miközben Madarász László emelkedett szólásra. Batthyány nyilvánvalóan nem baráti gesztusa felháborította Madarászt, aki gúnyosan fordult a távozó miniszterelnökhöz: „Talán magasabb dolgai vannak, mint milyen a haza megmentése?" Az eset nem sok jót ígért a miniszterelnök és a baloldal országgyűlési együttműködését illetően.4 5 Batthyány udvariatlanságának egyetlen mentsége van: mielőbb, akkor este rögtön meg kívánta kezdeni tevékenységét. Elsőként a nádori levél által keltett zavart kellett megszüntetnie. Batthyány tehát azonnal körlevelet intézett az államtitkárokhoz: ,Alidon az ország ministerelnökévé lett újabb kineveztetésem következtében a kormányt ezennel átveszem, önnek egyszersmind meghagyom: hogy azon ministeri osztálynál, mellynek álladalmi titkári hivatalát viseli, addig, még az új ministerium megalakíthatnék, minden folyó (Currens) tárgyakat önállólag intézzen el; azok iránt pedig, mellyeket önfelelőssége alatt el nem intézhet, velem a délelőtti órákban értekezzék." Ezzel egyidejűleg, tehát még 12-e éjszakáján a miniszterelnök kiadta az első katonai utasításokat is, amelyek a horvát betörés ellen kiállítandó haderő létrehozását célozták. A helyzet nem volt egyszerű, mert a Dráva-vonal védelmi terve már Jellasics betörése előtt felborult, részben az ellenséges érzelmű lovas sorezredek kényszerű eltávolítása, részben a nemzetőrség tábori szolgálatának átalakítása, s ennek következtében az egyébként sem teljes harcértékű nemzetőri alakulatok számának csökkenése miatt. Nyilvánvaló volt, hogy a rendelkezésre álló erők összevonási helyét jól kell megválasztani ahhoz, hogy a sereg kellő biztonságban szerveződjék — és ugyanakkor ne legyen túlzottan távol a várható felhasználásának 4 ! Batthyány nyilatkozata a Közlöny szept. 14-i beszámolója alapján; Pap D.. Nemzetgyűlés II. 200 nem feloszlatásról beszél, hanem felszólításról (ti. a rendeletek habozás nélküli teljesítésére). Madarász hozzászólását Pap D. nem közli.
