Századok – 1978

TANULMÁNYOK - Urbán Aladár: Kormányválság és Batthyány Lajos ügyvezető miniszterelnöksége 1848 szeptemberében 1039

1068 URBÁN ALADÁR talanság: törvényes minisztériuma van-e az országnak - vagy a ház által, a Konventre emlékeztető módon létrehozott provizórikus kormánya? Milyen szerepre vállalkozik a nádor, miként képzeli a „törvény szerinti" kormányzat folytatását, hogyan foglal állást „a korona és parlament": az udvar és a magyar nemzetgyűlés konfliktusában? Ez volt a fenti vita tanulsága, szeptember 12-ének legfontosabb kérdése. Nyilván ez magyarázza, hogy Kossuth — informálva a nádor újabb lépéseiről — maga vállalkozott arra, hogy a nádor tudomására hozza az országgyűlés megmásított határozatát. 3. Batthyány ügyvezető miniszterelnöksége Nem rendelkezünk egyértelmű bizonyítékokkal annak eldöntésére, hogy a nádor „a kormány gyeplőit" kézbe véve és a .jövendő ministerelnököt" emlegetve már véglegesen és visszavonhatatlanul Batthyányra gondolt-e? Annyi bizonyos, hogy — levelének állítása ellenére — István nádor szeptember 11-én nem terjesztett fel senkit a királyhoz miniszterelnöki megerősítésre. Ennek nagyon valószínűen az lehetett az oka, hogy Batthyány feltételeket támasztott - a tanácstalan nádor pedig azt remélte, hogy Bécstől kap eligazítást. A nádor — Károlyi Árpád kutatásai szerint — szeptember 11-én küldött ugyan egy jelentést az udvarhoz, amely azonban a bankjegykibocsátás megelőzésének lehetőségével foglalkozott, s ehhez bécsi kölcsönt sürgetett. Igaz, ez a teljes szövegében ma ismeretlen levél emlegette ugyan Batthyányi, de csak olyan összefüggésben, hogy ilyen kölcsönnel „tudná megakadályozni" az ötforintos bankjegyek kibocsátását. Jóllehet egy ilyen kölcsön igénye szerepelt Batthyány későbbi feltételei között is, ekkor nem feltétlenül kell még az ő kívánságát keresni a nádor előterjesztése mögött. István nádor ugyanis a már említett szeptember 10-i levelében, amelyben a másnap reggel a saját elnökletével tartandó minisztertanácsról értesítette Batthyányi, egyidejűleg azonnal arra kérte, hogy az 5 Ft-os bankjegyek forgalomba hozatalát a királyi jóváhagyásig függessze fel! Az ily módon eljuttatott sürgős kérelem sejteti, hogy 10-én este a nádor nem számított a Batthyányval való találkozóra, és megengedi azt a feltételezést, hogy a nádor közvetlen környezete tanácsára — és még a minisztérium lemondása előtt — intézte másnap a fenti kérelmet a királyhoz. (A hajó Bécsbe a reggeli órákban indult.) Ezt valószínűsíti a nádor szeptember 12-én az uralkodóhoz intézett első levele, amely ekkor számol be a kormány lemondásáról, Kossuth és Szemere lépéséről és a ház határozatáról, az ezzel szembeni határozott ellenszegülés szükségéről. Ez a jelentés szintén reggel íródhatott (feltételezhetően a futár ezt is a reggeli hajóval vitte), mert István nádor mintegy megkönnyebbülten állapítja meg, hogy a város nyugalmát mind ez ideig nem zavarták meg. A levél tartalmaz ugyan olyan kitételt, hogy Kossuth most már „lemondottnak tekinthető", de Batthyányról mint lehetséges miniszterelnökről csak nagyon feltételesen beszél, úgy emlegeti, mint aki „valószínűleg ideiglenesen" tovább vihetné ezt a tisztséget. Ez az óvatos fogalmazás arra enged következtetni, hogy a nádor és volt miniszterelnöke között eshetett ugyan szó Batthyány újbóli megbízásáról, de nem jogosít fel ana a következtetésre, hogy kettőjük között ekkor már határozott egyezség lett volna. Ellentmond ennek István nádor egy szeptember 12-én, minden bizonnyal a reggeli órákban az államtitkárokhoz intézett utasítása, amelyben leszögezi: „A Batthyány ministerium valamennyi tárczára nézve lemondott, s ezen lemondás a körülményekhez képest