Századok – 1978

FOLYÓIRATSZEMLE - Stewart; James: A helyzet és a harc Észak-Írországban 999

A LEVANTE-KERESKEDELEM ERDÉLYI ÚTVONALA 1029 A Fekete-tenger mellékéről Havasalföldön át Erdélybe vezető kereskedelem alakulásába tehát jócskán belejátszottak a hatalmi viszonyok: a havasalföldi trónviszályok, a vajdák hullámzó politikai kapcsolatai Brassóval és Erdéllyel, fokozódó függőségük a Portától, a pontuszi partvidék közvetlen török hódoltatása.11

6

Ε kereskedelemben való részesedés körüli küzdelem gazdasági magva azonban abban rejlett, hogy a 15. század második felében a havasalföldi kereskedők az erdélyi szászok tényleges vetélytársaivá izmosodtak. Míg a brassóiak továbbra is fenn akarták tartani aktív szerepüket a Kárpátokon túli kereskedelemben, addig a havasalföldiek nemcsak a „transzalpin részekről" igyekeztek kiszorítani őket, hanem megpróbálták áruikat továbbszállítani, az erdélyi piacra is benyomulni. Az a kép, amely a fűszerbehozatal megoszlását illetően az 1503. évi brassói huszadjegyzékből elénk tárult, a szembefeszülő törekvések bizonyos fokú kiegyensúlyozódását tükrözi. A brassóiak immár lemondani kényszerültek a havasalföldi /ú'szerkereskedelem zöméről — csak a „societas magna" tagjai fejtenek ki még aktív tevékenységet ebben az üzletágban. Letűnőben van a brassóiak kereskedelmének „hőskorszaka",117

amikor mozgékonyan és versenytárs nélkül járták az utakat Braila-ig és a „nagy tengerig". A fűszeráruk túlnyomó részét most már havasalföldi kereskedők hozzák fel a városba ,

11

8 Másfelől viszont: a Havasalföldről jövők nem tudták még valóra váltani az erdélyi piacra való betörési kísérletüket. A borsnak s egyéb fűszereknek Brassón túli közvetítéséből továbbra is kirekednek; ennek haszna a lassanként elkényelmesedő szász patrícius-kereskedők jövedelemforrása marad. Az utóbbi tényről éppen akkor győződhetünk meg, ha a bevezetőben feltett harmadik kérdésre irányítjuk figyelmünket. 3. Mi volt a behozott fűszer további útja? — ezt a kérdést kell hát most megvizsgálnunk; a dél-erdélyi borsimport mennyisége ugyanis valóban olyannak bizonyult, amely messze meghaladta a helyi fogyasztás szükségletét. A kérdéses összefüggésben már a 14. század végi és 15. század eleji források is Nagyváradia (Grosswardein, Oradea) hívják fel a figyelmünket: hiszen az erdélyi szász depositionis mercium deberent et tenerentur merces suas deponere . . . Quapropter . . . mercatores forenses et extraneos cum rebus et mercibus eorum, dum ad loca depositionum pervenerint, ad hoc regnum nostrum Hungáriáé penetrare non permittatis. ..": Hurmuzaki, Documente, XV, 1, 185. (1508. jún. 24.) 1 "1475-ben török kézre került a genovaiak legfontosabb fekete-tengeri kolóniája, a Krím-félszigeti Kaffa (Feodoszija), 1484-ben pedig Kilia a Duna és Cetatea Albá (Akkerman) a Dnyeszter torkolatánál. 117 Vö. A. L. Schlözer, Kritische Sammlungen zur Geschichte der Deutschen in Siebenbürgen, III, Göttingen, 1797, 678-682. '"Meg kell itt jegyeznünk: a havasalföldi kereskedők 1503-ra még csak a keleti fűszerek tranzitjában értek el ilyen túlnyomó részesedést; a Brassóból Havasalföldre irányuló kivitelben, illetve havasalföldi termékek Brassóba való behozatalában csak a 16. század közepére kerültek túlsúlyba az erdélyi kereskedőkkel szemben: Manolescu, i. m. 1965, 132, 135-136, 152-158.