Századok – 1978
FOLYÓIRATSZEMLE - Stewart; James: A helyzet és a harc Észak-Írországban 999
1026 PACH ZSIGMOND PÁL időközben megerősödött. A „transzalpin részekről" felszálló kereskedők most már nem érték be áruiknak Brassóig való szállításával, hanem az erdélyi piacra is igyekeztek behatolni „egészen Váradig'·, egyben biztosítani jogukat arra, hogy eladatlanul maradt portékáikat Brassóból szabadon visszavihessék. Másrészt az Erdélyből jövő szász kereskedőket immár nem akarták a Címpulung-Tírgovi§te—Tírgu§or vonalon túl: a Dunáig, illetve Bráila és a Fekete-tenger melléke felé engedni, s még az így leszűkített útszakaszon is Erdélyből hozott áruik nagybani értékesítésére kívánták korlátozni őket, hogy a kicsinybeni árusítás hasznát maguknak tartsák fenn. A havasalföldi vajdát pedig, akinek jövedelmük szerint adóztak,91 meg tudták nyerni törekvéseik szószólójául a változott politikai erőviszonyok között. A török fokozódó nyomásával és felújuló támadásaival szemben - a szendrői basa éppen 1474-ben magát Váradot is megrohanta, majd újabb betörést hajtott végre a Fehér-Körösig9 2 — a magyar király, illetve az erdélyi vajda hatalmi befolyása és katonai ütőképessége gyengülni látszott a Kárpátokon túli régióban Hunyadi János korához képest. Hadd vessük itt közbe: ismerősen csengenek a vajdai oklevelekben kifejezett kereskedelmi törekvések. A havasalföldi kereskedők részben ugyanolyan igényeket támasztottak most Brassóval szemben a vajda támogatásával, amilyeneket elődeik csaknem egy évszázaddal ezelőtt próbáltak megvalósítani Nagyszeben irányában, politikai hátvéd nélkül. Ezeknek a törekvéseknek kívánt gátat vetni akkoriban I. Lajos 1382. évi oklevele, amely - mint emlékezetes9 3 — úgy rendelkezett, hogy a Havasalföld felől érkező „mercatores extranei" Szebenbe hozott áruikat, különösen borsot, sáfrányt és egyéb fűszereket, ne vihessék tovább Erdélybe, hanem kötelesek legyenek Szebenben piacra bocsátani, mégpedig kizárólag nagy tételekben, és ne merjék portékáikat - amiért messzibb nem szállíthatják és kicsinyben nem árusíthatják- a „transzalpin részekre" ismét visszavinni. Hasonló törekvések meghiúsítására eszközöltek ki a brassóiak most, 1468-ban Mátyás királytól olyan szabadalmat, amely árumegállitási jogot biztosított számukra a havasalföldi és moldvai kereskedőkkel szemben,9 4 1482-ben pedig olyan oklevelet, amely a kicsinybeni árusítást tiltotta meg az „idegen kereskedőknek" a szász városokban.9 5 valorem sexingentorum flór. auri se extendentem abstulissent, tunc... [a brassóiak] eosdem castellanos nostros captivassent, nec prius dimisissent, donec ab eisdem huiusmodi quantitatem piperis extorsissent": Hurmuzaki, Documente, XV, 1, 52-53. " „. . . ha engedjük uraságotok kereskedó'it - írta Basarab Brassóhoz intézett fenti levelében -, hogy vegyenek és eladjanak városainkban, akkor szegényeink és kereskedó'ink hogyan fognak szerezni, ... s hogyan fognak tudni adót fizetni énuraságomnak": Bogdan, Documente $i regeste, 81. 9 2 (Hóman Β.-)Szekfű Gy., Magyar történet2, Bp., 1936, II, 507. 9 3 Lásd fentebb az 56. sz. jegyzetet. 94 „...dum et quando ac quotienscunque mercatores aut quicunque alii cuiuscunque conditionis existant homines, qui cum eorum mercantiis et rebus venalibus sive de Transalpinis partibus sive de Moldavia ad ipsam civitatem nostram Brassoviensem pervenerint, illi huismodi eorum mercantias ac res venales in praedicta civitate nostra Brassoviensi deponere et collocare, easdemque ibidem et non alias vendere et cum eisdem commutationes rerum facere possint et valeant. ..": Teleki, i. m. XI, 353-354. - Vö. Mátyás 1466., 1470. és 1489. évi oklevelével, amely a nyersbőr-, illetve gabonakivitelt tiltotta meg az erdélyi szász városokba jövő havasalföldi és moldvai kereskedőknek: ugyanott, XI, 156-158, 408-409;Hurmuzaki, Documente, XV, 1, 60-61, 75, 130-131. 95 Teleki, i. m. XII, 224-225.
