Századok – 1978
FOLYÓIRATSZEMLE - Stewart; James: A helyzet és a harc Észak-Írországban 999
A LEVANTE-KERESKEDELEM ERDÉLYI ÚTVONALA 1019 hozatalét; igen jelentős mértékben járult hozzá az erdélyi és magyarországi piac ellátásához. Ez a megállapítás elsősorban a legfontosabb fűszerre: a borsra vonatkozik, de más keleti fűszerekre is kiterjeszthető. Hiszen, mint táblázataink mutatják, Nagyszeben és Brassó együttes évi gyöméérbehozatala a 15—16. század fordulóján 45 mázsa 21 1 /2 font volt, 1383 1 U forint vámértékben -Pozsonyé a 15. század közepén csupán 268 font (120 fontos budai mázsával számolva: 2 mázsa 28 font), 67 forint vámértékben; a délerdélyi városok szegfűszeg-importja 11 mázsa 6 font, 889 1 /2 forint vámértékben -Pozsonyé csak 130 font (120 fontos budai mázsával számolva: 1 mázsa 10 font), 78 forint vámértékben; s az ezekből a mennyiségekből adódó arányokat csupán „enyhíti": a borsbehozatal fenti arányszáma felé közelíti, ha a pozsonyi importban 218 1 /2 forint vámértékkel részesedő „vegyes fűszereket" is tekintetbe vesszük. Egyedül a sáfrányt illetően múlta felül — jelentős mértékben — a pozsonyi behozatal az erdélyit; a sáfrány azonban nem tartozott a kizárólag keleti eredetű fűszerek közé, hanem európai országokban, így Magyarországon is termesztették.4 4 Egyetlen mozzanatot emelünk még ki az 1457—58. évi pozsonyi és az 1500—1503. évi nagyszebeni-brassói adatok egybevetéséből — ez pedig a bors ára (illetőleg vámértéke vagy becsértéke). Pozsonyra vonatkozólag Kováts Ferenc kétféle értékbecslést adott: 1 mázsa bors vámértékét — egész statisztikai módszerének megfelelően4 5 — 17 forintra, illetve piaci árát - egy 1438. évi budai ügylet analógiájára - 30 forintra tette.4 6 Ezzel szemben, mint fentebb láttuk, Nagyszebenben 1500-ban 40—44 forinttal (átlagban 41,33 forinttal), Brassóban 1503-ban 40-55 forinttal (átlagban 44,6 forinttal) számították egy (valamivel kisebb súlyú) mázsa bors vámértékét. A két időpont között tehát a bors jócskán megdrágult; kérdéses azonban, hogy az áremelkedés már az 1460—90-es években érvényesült-e, vagypedig a 15—16. század fordulójának új fejleménye volt. A Levantekereskedelem földközi-tengeri fő útvonalát illetően ugyanis Frederic C.Lane,47 majd Eliahu Ashtor48 a közelmúltban ahhoz a megállapításhoz jutott, hogy — ellentétben a hagyományos felfogással, amely szerint a földrajzi felfedezéseket megelőző évszázadban növekedett a keleti fűszerek ára, s ez is ösztönzője volt a világtengeri vállalkózásoknak — a fűszerárak éppenséggel jelentékenyen hanyatlottak Alexandriában és Velencében a 15. század folyamán, és majd csak 1498 után került sor —évtizedekig tartó — áremelkedésre (nemcsak velencei, hanem portugál viszonylatban is). Lehetséges, hogy 44 Sáfrány termesztésére Magyarországon lásd pl. a lékai és csejtei uradalom urbáriumát: Maksay F., Urbáriumok. 16-17. század, Bp., 1959, 104, 244, 247, 249-251, 254, 256, 259-262, 264, 266-268, 271, 273-276; vö. fentebb a 29. sz. jegyzettel. - Meg kell még jegyeznünk, hogy később, például 1540-ben, bors mellett sáfrányt is jelentős mennyiségben hoztak fel Szebenbe: Goldenberg, i. m. 398-399. 4 5 Kováts ugyanis statisztikai módszere egyik pillérének olyan vámolási elv - sokoldalúan valószínűsített - alkalmazását tekintette, amely szerint a „becsérték 17 forintja után 1 forint harmincad járt; a becsérték [vámérték] tehát a vámszabásnak [az árura kiszabott vámnak] 17-szeresére rúgott". Márpedig „harmincad gyanánt a bors egy mázsájára 1 aranyforintot róttak": i. m. 19, 78. 4 6 Kováts, i. m. 21, 79. 47 F. C. Lane, i. m. New-York, 1968, 590-597. 4 '£". Ashtor, La découverte de la voie maritime aux Indes et les prix des épices. In: Mélanges en l'honneur de Fernard Braudel, Toulouse, 1973, 1, 31-38. 2 Századok 1978/6
