Századok – 1978
FOLYÓIRATSZEMLE - Stewart; James: A helyzet és a harc Észak-Írországban 999
1012 PACH ZSIGMOND PÁL 6. számú táblázat szerint ez a 3, közelebbről meg nem jelölt illetőségű román fejedelemségben kereskedő összesen 38 1 /2 mázsa borsot hozott be Brassóba, 1785 forint vámértékben, tehát mintegy másfélszer annyit, mint a 8, imént említett moldvai lakos. Ez a tény s a havasalföldi és moldvai kereskedők szállítmányainak a 4. és az 5. számú táblázatból kitűnő nagyságrendje azt a következtetést valószínűsíti, hogy a szóban forgó három kereskedő közül kettő: a 21, illetőleg 15 1 /2 mázsát importáló Thudoran Bogath, illetve Thudoran Negru havasalföldi, viszont a csupán 2 mázsával megjelenő Yuanus Parvus (aki talán azonosítható is az 5. számú táblázat 11. sorszámú Yuaschko de Schutschava-jával) moldvai volt. Megengedhető tehát, hogy az előbbiek behozatalát a havasalföldi kereskedőkéhez, az utóbbiét a moldvaiakéhoz adjuk hozzá. Ezek után a 3—6. számú táblázat eredményeit az alábbiakban összegezhetjük: a) Az 1503. évi brassói borsbehozatal összesen 719 mázsa 15 1 /2 fontra, kereken 719 1 U mázsára rúgott, és 32 084 forint 40 s /6 asper, kereken 32 084 4 /s forint vámértéket képviselt. b) Ez az összeg a következőképpen oszlott meg: erdélyi kereskedők 98 3 /4 mázsát (13,73%) hoztak be, 4043 2 /3 forint (12,58%) vámértékben; havasalföldi kereskedők 593 mázsa 43 1 /2 fontot (82,55%), 26 720 forint 40 1 /2 asper (83,29%) vámértékben; moldvaiak 26 mázsa 47 fontot (3,72%), 1320 forint 17 asper (3,13%) vámértékben. c) A bors mázsánkénti vámértéke 40 és 55 forint között mozgott. A különböző értékelés nem a szállítmányok eltérő minőségében, hanem a különböző behozatali időpontokban leli magyarázatát. Táblázatainkból - amelyekben a bejegyzések keltét is feltüntettük — látnivaló, hogy a havasalföldi és moldvai kereskedők rakományaira kiszabott vámérték a január—februári 40 és április—májusi 41 forintról júniusban 44, július—augusztus—szeptemberben 48—50, végül október—novemberben 54—55 forintra emelkedett.2 4 (Decemberben már nem volt behozatal). A vámérték növelése az év folyamán nyilván a kereslet, a piaci ár szezonális változását követte.2 5 Tekintsük még meg a brassói huszadnaplónak azokat a bejegyzéseit, amelyek a borson kívül más keleti fűszerekre vonatkoznak — mindenekelőtt a gyömbérre, amelynek használata „aközépkorban csaknem annyira elteijedt, mint a borsé".2 6 Erre nézve a 7. számú táblázat tételei — amelyek a már említett „Sequuntur mercatores magni seu grandi et primo societas magna" alcím alatt szerepelnek a huszadjegyzékben — a következőkről tájékoztatnak: a) Brassóban 1503-ban egy mázsa gyömbér vámértékét 30-32 forintra tették, és mázsáját — éppúgy, mint a borsét - 60 fontra osztották. b) A vámot 1 /2 0 -ban (illetőleg e körül) vetették ki, s ha a kereskedő csak gyömbért hozott be, természetben szedték. 14 Az erdélyi kereskedők szállítmányaira vonatkozó bejegyzések nem teszik lehetővé hasonló tendencia megállapítását; sőt arra engednek következtetni, hogy a brassói vámosok kedvezőbb (alacsonyabb) vámértéket szabtak ki a városukbeli kereskedők importjára, mint a havasalföldiek és moldvaiak behozatalára. 2 5 A bors vámértéke, illetőleg piaci ára szezonális változásának elemzésébe ehelyütt nem bocsátkozhatunk. Csupán utalunk rá, hogy az év utolsó negyedének magas árai bizonyára a dúsabb karácsonyi étkezésre, disznóölésre való felkészüléssel, az első évnegyed alacsonyabb árszínvonala pedig a böjti évaddal függött össze. 2 6 Heyd, i. m. II, 600.
