Századok – 1978
FOLYÓIRATSZEMLE - Stewart; James: A helyzet és a harc Észak-Írországban 999
1008 PACH ZSIGMOND PÁL 7. Gyömbérbehozatal az 1503. évi brassói huszadjegyzék szerint (erdélyi kereskedők). 8. Gyömbérbehozatal az 1503. évi brassói huszadjegyzék szerint (román fejedelemségbeli kereskedők). 9. Szegfűszeg-behozatal az 1503. évi brassói huszadjegyzék szerint. 10. Egyéb fűszerbehozatal az 1503. évi brassói huszadjegyzék szerint. Ezeket a táblázatokat függelékben közöljük; ehelyütt a belőlük levonható részmegállapításokat ismertetjük. Az 1. számú táblázat szerint: a) Nagyszebenben 1500-ban egy mázsa bors vámértékét 40-44 forinttal (1 forint = 100 dénár), a bors mázsáját pedig 80 fonttal számolták. b) A huszadvám a vámértéknek ténylegesen 1 /2 0 -át (5%-át) tette ki, illetőleg e körül mozgott ('/2 2 -»-1 /ι βίο) Nagyszebenbe 1500-ban borsot csak havasalföldiek hoztak be, közelebbről: két „Argesch"-i illetőségű kereskedő. Nyilvánvalóan a Vöröstorony-szorostól délnyugatra fekvő Curtea de Arge^ről van szó. d) Az egyik kereskedő, Gergely, 38 mázsa 69 font, a másik, Dragata, 66 mázsa 71 font, összesen 105 3 /4 mázsa borsot importáltak, 4120 1 /2 forint vámértékben. A 2. számú táblázat szerint: a) Nagyszebenben 1500-ban egy mázsa szegfűszeg vámértékét 80 forintra, tehát a bors vámértékének kétszeresére becsülték. Ez megfelel a középkori levantei kereskedelemtörténet „klasszikusa", Wilhelm Heyd azon általános megállapításának, amely szerint a szegfűszegnek „mindig meglehetősen magas értéke volt, két-háromszor magasabb mint a borsnak."13 b) A szegfűszeg, gyömbér és tömjén mázsáját nem 80, hanem 120 fontra osztották fel. c) Nagyszebenbe 1500-ban nemcsak borsot, hanem egyéb fűszerfajtákat is csak havasalföldi kereskedők hoztak be, nevezetesen szegfűszeget, gyömbért és tömjént a borsbehozataláról már ismert Curtea de Argeç-i Dragata; mellette - kis mennyiségű -sáfrányt egy Rybnik helységbeli lakos (Rímnik, Rímnicu Vîlcea a Vöröstorony-szorostól délre, az Olt mellett, Curtea de Arge$től nyugatra).14 d) A gyömbér- és tömjénbehozatal 3—3, a szegfűszeg-import 2 mázsát tett ki, a sáfrányé csak 3 fontot, összesen 8 mázsa 3 fontot, 317 forint vámértékben. Térjünk át most a nagyszebeni adatokról a brassóiakra. A 3. számú táblázatban összefoglalt tételeket tartalmazó huszadjegyzék-részlet a következő alcímmel kezdődik: „Sequuntur mercatores magni seu grandi et primo societas 13 W. Heyd, Die Geschichte des Levantehandels im Mittelalter, Stuttgart, 1879, II, 594. 14 A Nagyszebenből a Vöröstorony- (Rotenturm, Turnu Ro§u-) szoroson át a Havasalföldre vezető útról („via prope . . . civitatem nostram Cibinensem penes quoddam Castrum Weresthoron existens ad partes Transalpinas tendens, per quam res mercimoniales ad ipsam civitatem et de ipsa civitate nostra ad alia loca asportari debent") s az ehhez az Olt mentén csatlakozó havasalföldi útvonalról: Gróf Teleki/„ Hunyadiak kora Magyarországon, XI, Oklevéltár, Pest, 1855, 502-504. (Mátyás király 1473. évi oklevele); Eu. de Hurmuzaki, Documente privitoare la Istoria Românilor, XV, 1, Acte serisori din arhivele ora$elor ardelene (Bistrija, Bra^ov, Sibiiu) publicate de N. Jorga, Bucurejti, 1911, 81-82; ugyanott, 145. old. (Istvánffy Istvánnak, az erdélyi királyi sókamrák ispánjának 1496. évi oklevele); Goldenberg, i. m. 393.
