Századok – 1978

FOLYÓIRATSZEMLE - Stewart; James: A helyzet és a harc Észak-Írországban 999

1000 FOLYÓIRATSZEMLE tartó, békítő szerepet játszanak a két vallási csoport között. Ez a legenda ugyan nagyon kielégítő az angol uralkodó osztályok számára - de a válság gyökereit Stewart az angol-ír kapcsolatok összefüggésrendszerében keresi és jelöli meg. Az ír nemzeti felszabadító mozgalom hosszú évszázados múltra tekinthet vissza, a 20. sz. kezdetén azonban komoly változások történtek. Az angol uralkodó körök, amelyek mindeddig Londonból közvetlenül irányították Írország sorsát, nemcsak az erősödő ír nemzeti mozgalommal találták szembe magukat, hanem azon belül az ír szocialista munkásmozgalommal, sőt egy időben az a veszély fenyegette őket, hogy a Conolly nyújtotta változatban az ír nemzeti mozgalom vezetője a szocialista indítású prolctármozgalom lesz, miközben ez esetleg az angol munkásság részéről is segítséget kaphat. A veszéllyel szemben az angol burzsoázia a megosztás politikáját alkalmazta - s így történt meg azután Írország kettészakítása. Ezt azonban csak úgy hajthatták végre, hogy Írországon belül is tárgyalópartnerre, szövetségesre találtak. Ez a szövetséges az unionista párt volt amely zömmel a nagybirtokosokra támaszkodott, akik a 17. sz. óta ezernyi szállal fonódtak össze az angol uralkodó osztályokkal. Stewart azonban hozzáteszi, hogy az unionista párt a középrétegeknél, a kisparasztoknál, sőt a munkások körében is gyökeret tudott ereszteni. Nemcsak vallási előítéleteket használtak ki, hanem gazdasági érdekekre, veszélyeztetettségre is utaltak, amikor gyárosokat és parasztokat egyaránt a „piachiányra" figyelmeztetve óvtak az angol kapcsolatok megrontásától. Az 1921. évi megállapodás nyomán az unionisták lettek Észak-Írország korlátlan urai. „Korlátlan" urai annyiban, amennyiben nem érintették, sértették az angol nagytőke érdekeit. Stewart az unionisták hatalmi rendszerében aláhúzza a helyi közigazgatás nagy szerepét és az apparátus által alkalmazott diszkriminációs feltételeket, valamint a korrupció fegyverét. A lényegi változás - hangsúlyozza a szerző - az 1960-as években következett be, ami egyaránt érintette a politika és a gazdaság szféráját. Az unionisták kaput nyitottak az angol, amerikai tőke előtt, s ez nem egyszerűen csak a helyi ipar felvirágzásához vezetett, hanem a tradicionális munkahelyek elsorvadásához, a társadalom átrétegződéséhez, s egyúttal a munkanélküliség növekdéséhez. így a textiliparban 1930 és 1973 között 40 000 fővel csökkent az alkalmazottak száma, ugyancsak nagyméretű a mezőgazdaságban dolgozó lakosok számának összeszűkülése. Ennek a csökkenésnek pedig az utóbbi időben - az angol és a világgazdasági bajokkal párhuzamosan - van egy viharosan felgyorsuló jellege. 1970 és 1973 között a három tradicionálisan sok munkást foglalkoztató területen: a mezőgazdasági iparban, a hajóépítésben és a textiliparban a munkások száma 106 000-rel csökkent. A feszültséget azonban nemcsak a munkanélküliség, illetve a kisparasztok és iparosok (textiliparban a kisiparosok) eltűnése, elfogyása okozta, hanem az is, hogy Észak-Írországban a munkabérek jelentősen alacsonyabbak (heti 4-5 fonttal) az angoloknál, továbbá, hogy az ipartelepítés általában a protestáns többségű helyekre irányult, miként az alkalmazásnál is érvényesült a diszkrimináció. Stewart megállapítja, hogy az unionista kormányok is részben azzal indokolták gazdaságpolitikájuk „megalapozottságát", hogy így majd sikerül Észak-Írországban a munkanélküliséget leszorítani és az ország gazdasági elmaradottságát is megszüntetni. A valóságban egyiket sem sikerült, s a munkanélküliség rátája mindvégig 7 és 12% között maradt, - a krónikus szinten. Stewart egy más összefüggésre is felhívja a figyelmet: arra, hogy az Ír Köztársaságban a kormányok mindinkább arra hajlottak, hogy Angliával egyeztessék gazdasági terveiket és az angol tőkével keressék az együttműködést. Mindez új fejezetet teremtett a politikai életben. Az unionista párton belül azonban, csakúgy mint az egész ír politikai életben, új ellentétek támadtak. Az összefüggések másik vonala az angol kormány politikája. Stewart cikkében érinti mind a tory kormányok politikai gyakorlatát, mind a munkáspárti kormányét, amelyről Stewart megállapítja, hogy ha módszereiben eltért is a tory kormányokétól, lényegében mégis ugyanazt a politikát folytatja, s ez a magyarázata, hogy a jobboldal felerősödött Észak-Írországban - míg a másik oldalon lassan kialakult egy olyan ír demokratikus mozgalom, amely demokratikus jogok elismertetését célozza, s a legkülönfélébb irányzatok vesznek részt benne. (Marxism Today 1975. aug. 232-245. 1.) J. A külföldi folyóiratszemlét írták: Csákváriné Kottra Györgyi (Cs. K. Gy.), Erdődyné Csorba Csilla (E. Cs. Cs.), Erdődy Gábor (E. G.) és Jemnitz János (J.).