Századok – 1978

FOLYÓIRATSZEMLE - Koch; R.: Liberalizmus; konzervativizmus és a néger rabszolgaság problémája. Adalék a németországi politikai gondolkodás történetéhez a 19. sz. első felében 993

FOLYÓIRATSZEMLE 993 ALAIN FAURE: NÉPI MOZGALMAK ÉS MUNKÁSMOZGALOM PÁRIZSBAN (1830-1834) A tanulmány nagy figyelmet fordít arra, hogy miként változott meg Párizs szociális szerkezete az 1830. évi júliusi forradalom és az 1834-es felkelések között. Ebben a négy évben számottevő' sztrájkmozgalom alakult ki, olyan időszakban, amelynek kezdetét egy gazdasági ciklikus válság vége jelezte, amit gazdasági fellendülés követett. A sztrájkmozgalmak jellegzetesen bérkövetelésekért folytak, vagy a napibérek, vagy a darabbérek emeléséért. Faure egy sor más mozzanatra is felhívja a figyelmet, táblázatot készített arról, hogy a négy évben havonként mikor kezdődtek a sztrájkok, s a görbék összeesése bizonyította, hogy jobbára július és október között kulmináltak azok. A sztrájkokról ezután szakmánként is összesítést készít, de a szakmák felsorakoztatásánál nem tűnik elő nagyobb eltérés. A szerző érinti a luddizmust, de megállapítja, hogy ez néhány francia lap ,,rémisztgetése" ellenére nem öltött tömeges jelenséget. Kisebb gondot jelentett ekkor a munkanélküliség is - Faure ugyanakkor érinti a fizetett munkaközvetítők létrejöttét és ezek szerepé} is. A sztrájkmozgalommal együtt feltűntek azok a szervezetek is, amelyek jelentős szerepet játszottak a munkásmozgalmak kibontakozásában. Az első ilyen szervezetek különféle filantróp, majd mutualista (önsegélyző) munkásegyletek voltak, amelyek különféle szakmák munkásait tömörítették. Faure tanulmányában más jelenségeket is vizsgál. így az 1831-es koleramegmozdulások résztvevőinek szociális összetételét, s egyúttal ideológiai arculatukat is. Faure rámutat, hogy a júliusi monarchia idején az elégedetlenség olykor groteszk módon nemcsak a köztársasági balszárny áramlatát erősítette, hanem olykor bonapartista, sőt olykor kifejezetten karlista (X. Károly) megmozdulások formájában jelentkezett. A főtendencia azonban mégis a baloldali volt. A baloldali, köztársasági szervezetek közül is kiemeli a szerző a befolyásos Société des Droits de l'Homme (SDH) tevékenységét. Ε szövetség kifejezetten munkásjellegű volt. Ε szövetség minden négy tagja közül három bérmunkás volt. s ezek közül - egy igen kiterjedt, 680 tagot érintő rendőrségi ügy aktáinak alapján - kimutatható nemcsak a fenti arány, hanem a szakmák szerinti belső megoszlás is. Eszerint a 75%-os munkás-tagság közül a fémipari munkások aránya 12%, az építőipariaké 14, a bőrösöké 20, a ruházati iparban dolgozókéll, míg a textiliparban dolgozóké csak 5% (ezek párizsi adatok!). Érdekes a generációs szempont is: az átlagéletkor 26 év. s minthogy az adatokat a rendőrség Párizs hét kerülete szerint csoportosította, kiderül, hogy a legidősebb kerületi átlag sem több a 31 évnél. Faure nagy figyelmet fordít az SDH ideológiájának megítélésére, hangsúlyozza ennek szembekerülését a kispolgári, értelmiségi, általában véve vett demokratikus egyesülésekkel, képet nyújt az SDH sorain belül végbemenő vitákról, a kifejezetten szocialisztikus tendenciákról, bemutat néhány munkásvezetőt, s végeredményben megállapítja, hogy az SDH tulajdonképpen korai munkáspárt jellegét öltötte. (Le Mouvement Social. 1974. július - szeptember. 59-92. I.) J. R. KOCH: LIBERALIZMUS, KONZERVATIVIZMUS É,S A NÉGER RABSZOLGASÁG PROBLÉMÁJA. ADALÉK A NÉMETORSZÁGI POLITIKAI GONDOLKODÁS TÖRTÉNETÉHEZ A 19. SZ. ELSŐ FELÉBEN A 19. sz. elején kibontakozó németországi politikai-elméleti párbeszéd egyik legfontosabb témakörét a rabszolgakérdés jelentette, s azt mindenekelőtt a természetjogilag megalapozott liberális, valamint a történeti hagyományokra hivatkozó konzervatív szabadságfelfogás szembenállása jellemezte. A probléma jelentőségére az európai és az észak-amerikai közvélemény már a 17. sz. végén felfigyelt. A 18. sz. végétől sorra alakultak a négerek szabadságjogát hirdető társaságok, Franciaországban pedig Brissot, Siéyes és Condorcet követelte a leghangosabban a rabszolgaság eltörlését a francia gyarmatokon, amit 1793-ban a Konvent törvénybe is iktatott. A fokozatosan felerősödő vitában