Századok – 1978
FOLYÓIRATSZEMLE - Kowecki; Jerzy: A lengyelországi társadalmi struktúra átalakulása a 18. században: a nemesség és a polgárság 989
FOLYÔIRATSZEMLE JERZY KOWECKI: A LENGYELORSZÁGI TÁRSADALMI STRUKTÚRA ÁTALAKULÁSA A 18. SZÁZADBAN: A NEMESSÉG ÉS A POLGÁRSÁG Jerzy Kowecki az ún. lengyel reformkor idején, a 18. század 80-90-es éveiben vizsgálja a lassú kapitalizálódásnak a társadalmi szerkezetre - a két dinamikusan alakuló osztályon: az eló'retöró' polgárságon és a differenciálódó nemességen belül bekövetkező változásokra — gyakorolt hatását. Lengyelországban az önmagát a földtulajdon és a születési előjogok alapján egységesnek tekintő nemesség rendi építményén a 18. században erős repedések keletkeztek. Bár rendjének dezintegrálódását a nemesség több ideológusa századok óta igyekezett megállítani, a nemesi közösség egységességéről hangoztatott ideológia fikció maradt. A kis földdel rendelkező szegény nemesek és a birtoktalan nemesek számának szaporodása, másrészt a földnek mágnások, gazdag középnemesi családok kezében történő koncentrálódása a fokozódó differenciálódás irányába mutatott. A polarizálódás mértékét, a nemesi hierarchián belüli módosulásokat igen nehéz rekonstruálni, mivel e témakörben csak olyan részkutatások történtek, melyeknek eredményei nem terjeszthetők ki a történelmi Lengyelország egészére. (A szerző mégis kísérletet tesz mások kutatási eredményeit is felhasználva a legmódosabbaktól, a mágnásoktól a legszegényebbekig, a zaganowáig vidékenként különböző jellegzetességeket magukon viselő rétegek meghatározására.) A 18. században bekövetkezett nagyarányú földbirtok koncentráció Nagy-Lengyelországban, ahol a kisnemesek száma alacsony volt, a középnemesi hatalom erősödéséhez, másutt a mágnások birtokának növekedéséhez vezetett. A politikai irányítás a főurak helyett egyre inkább a középnemesek kezébe került. Az elszegényedő nemesi réteg, amely nem tudott már földjéből megélni, s a kliensi rendszer elsorvadása miatt a nagy főúri gazdaságok sem nyújtottak már számára menedéket, a korábban tiltott foglalkozások (kocsmáztatás, kereskedés) vagy az értelmiségi pályák irányába orientálódott. A lengyel társadalomnak az általános európai modelltől eltérő s a magyaréhoz sokban hasonlító szerkezetét, mint tudjuk, a nemesség összlakossághoz viszonyított igen magas, 8-10%-os, valamint a polgárság alacsony aránya jellemezte. A 18. század elejétől azonban mind mennyiségi, mind minőségi tekintetben a polgárság lassú felemelkedése tapasztalható. A második felosztás előtt Nagy-Lengyelország lakosságának 27%-a volt városlakó. A polgárság felső rétege igyekezett kapcsolatot kialakítani a nemesség felső rétegével, de még nem volt elég erős ahhoz, hogy magának előjogokat szerezzen, s ezt a királyi hatalom sem tudta számára biztosítani. Akárcsak Magyarországon, Lengyelországban is a nemesség felvilágosult képviselői vállalták magukra a polgárság társadalmi felemelkedéséért folytatott harc vezetését. A lengyel nemesség szemléletének 1780-as évekbeli állapotát jól tükrözi egy országgyűlési képviselő megnyilatkozása: „Ha gyermekeinknek valódi nemesi szabadságot akarunk biztosítani, mindent meg kell tennünk annak érdekében, hogy a polgári létet a nemesi állapothoz közelítsük és megtaláljuk azokat az eszközöket, amelyekkel a polgári állapot a nemesi lét fejlesztéséhez hozzájárul." A jelzett folyamat döntő állomását a négy éves országgyűlés jelentette, amikor is kísérlet történt ugyan a nemesség korábbi egységének helyreállítására, de ez a törekvés eredeti céljától eltérő eredményhez vezetett. A szerző részletesen ismerteti azt a sajátos nemesítési programot, amellyel a minden radikális változástól idegenkedő, de a továbblépés szükségességét belátó nemesi vezetők előálltak, s amelyben Kowecki a kapitalizálódás csíráit véli felfedezni. A négy éves országgyűlésen 400 személyt találtak méltónak arra, hogy a nemesi társadalom berkeibe befogadják, majdnem annyit, mint az összes megelőző 18. századi országgyűléseken együtt-12 Századok 1978/5
