Századok – 1977
Folyóiratszemle - Villa; Brian L.: Az amerikai hadsereg; a feltétel nélküli megadás és a potsdami nyilatkozat 629/III
324 KIRÁLY PÉTER lett. Ez az esemény, mint tudjuk, 893-ban történt meg. A magyarok 894-ben támadták meg a bolgárokat. A magyarok hadba indulásának előzménye, egyik oka az volt, hogy Symeon 894-ben Trákiában megverte a bizánciakat, s ezért Bölcs Leó bizánci császár a magyarok szövetségét kereste a bolgárok elleni harcra. Ugyanakkor a magyaroknak is kedvezett ez a szövetség, mivel győzelem esetén megerősíthették helyzetüket az Al-Dunától északra eső bolgár területeken. Az első csata leírása után az 1. (14. századi orosz) kéziratban az olvasható, hogy „Symeon ismét harcba szólított bennünket, miután meghallotta, hogy az ugrok jönnek". A magyarok nyilván több csatát vívhattak a bolgárokkal. Erre vonatkozó utalást találunk Bölcs Leó Taktikájában is: „. . .az isteni gondviselés a rómaiak helyett a türköket vetette harcba a bolgárok ellen. Miután a mi császári felségünk hajóhada segítséget nyújtván, átszállította őket [a türköket] az Isztroszon, ezek három csatában tönkreverték a bolgároknak a keresztények ellen gonoszul fegyvert fogó seregét, ...". Vö. A magyarok elődeiről és a honfoglalásról.2 Szerk. Györffy Gy. Budapest, 1975. 109 (rövid.: MEH.2 ). S a Fuldai Évkönyvekben is találunk erre vonatkozó részletet: „ ... miután még ugyanezeken a vidékeken több ütközetet vívtak egymással [az avarok 'magyarok' és a bolgárok]", vö. MEH2. 212. Vö. még Zlatarski, Istorija 1/2. 298-299. Az elbeszélés egyébként a magyarokra vonatkozóan kevés konkrétumot tartalmaz, és semmi olyan új mozzanatot nem említ, ami a többi bizánci forrásból ne lenne ismeretes. A 894—896. évi magyar—bolgár harcokra részletesen lásd Zlatarski, Istorija 1/2, 288-301. A szláv „Szent György-csoda" című elbeszélés keletkezését a szakemberek a 9. század legvégére — a 10. század legelejére helyezik. Vö. Dujcev, ízt starata I. 210; Christomatija2 260. Snegarov szerint bolgár területen állították össze a 10. század elején (Starobtlg. razkaz i. m. 218-219.). Régebbi állásfoglalást tükröz az a vélemény, hogy a szláv nyelvű „Csoda" szövegét egy görög alapszöveg fordításának kell tekintenünk. Ezt az álláspontot elsőként Loparev képviselte. Érvelése az alábbi: A szláv nyelvű szövegek egy ma még ismeretlen görög eredeti fordításainak tekintendők, amit elsősorban az bizonyít, hogy az elbeszélést Mura (Mir) városában (Thesszália, ill. Lycia) mondja el egy szerzetes görög nyelven, és ez a történet, nyilván nemsokára, görögül lett lejegyezve, görög földön. De mivel az elbeszélés bolgár eseményeket tartalmaz, ezért feltehetően már a 12—13. században lefordították szláv nyelvre (Loparev i.m. 4, 7). Ezt támasztja alá az is, hogy a 14. századi (Troicko-Serg.) kéziratot szláv földön interpolálták (i. m. 5—6). Moravcsik is „kétségkívül görög eredeti fordításá'-nak tartja (A magyar történet bizánci forrásai. Budapest, 1934. 130—131.). De Ivanov is azt mondja, hogy az elbeszélés először görög nyelven készült, és csak ezután fordították le bolgárra. Erre következtet annak alapján, hogy a Loparev által közölt (i. m. 22) 17. századi „Csoda" szövegének elején azt olvashatjuk, hogy az eseményt „a szicíliai születésű Iosif szerzetes mondta el, aki a Mura város melletti monostorban élt". Vö. J. Ivanovb, Starobilgarski razkazi: Cudoto si> Bilgarina. Sofija, 1935. 45, 213; szlávosodásuk már folyamatban volt, de még nem olvadtak össze a szláv lakossággal egységes bolgár -szláv nemzetté (Starobblg. razkaz 221-222). Hasonlóképp figyelmet érdemel Snegarovnak az a feltevése is, hogy „a más tanítókon és prédikátorokon", akiket Boris Bulgáriába hívott, Cirillnek és Metódnak a Moraviából kiűzött tanítványai (Kiiment, Naum, Angelarij) értendők (i. m. 225).
