Századok – 1977
Folyóiratszemle - Villa; Brian L.: Az amerikai hadsereg; a feltétel nélküli megadás és a potsdami nyilatkozat 629/III
284 BELLÉR BÉLA Nemzetiségi vagy etnikai közösség? Az MNNE elleni sűrűsödő támadásoknak az a feltételezés volt az alapja, hogy a hazai németség eljutott a nemzetiségi fejlődés tetőpontjára, a politikai értelemben vett nemzetiségig, bezárkózott az asszimiláció elől, és nemzetiségi kívánságai nem egyeztethetők többé össze a magyar állam egységével és szuverenitásával, különösen ha a középkelet-európai német terjeszkedésben neki kiosztott előőrs- vagy bázis-, későbbi kifejezéssel: „ötödik hadoszlop "-szerepét is tekintetbevesszük. Éppen ezért ideje lesz megvizsgálni, hogy a közösséggé szerveződés milyen szintjére jutott el a hazai németség, és a közösségi tudat milyen fokával rendelkezett. Bleyer látva a harc éleződését a nemzetiségi kérdésben, többször is foglalkozott ezekkel a politikai-ideológiai kérdésekkel, nem akarván a legcsekélyebb homályt, kétértelműséget sem hagyni felfogása körül. Ezeknek a megnyilatkozásoknak állandóan visszatérő és 1930-3l-ben is változatlanul konstáns eleme a politikai magyar nemzethez, a revízióhoz, a szentistváni gondolathoz való ragaszkodás. Ha 1927 elején a baranyai Landposttaf7 vitázva azt írja: „Mi fenntartás nélkül a 'magyar politikai nemzet'-hez tartozónak valljuk magunkat",4 8 ugyanezt a felfogását megerősíti, és történeti, jogi érvekkel is alátámasztja a külföldi bécsi német folyóiratba, a Nation und Staat 1930 februári számába írt cikkében. A „politikai magyar nemzet" fogalmán (amelynek feudális eredetével egyébként tisztában van) az állampolgárok összességét érti, népi hovatartozásuktól függetlenül. A politikai magyar nemzet tehát azoknak a népeknek, nemzetiségeknek sokaságát öleli fel, amelyek a magyar álam határain belül élnek, amelyeknek története a magyar állam keretében zajlik le. Első pillanatra tehát úgy tűnik, mintha a nemzet merőben jogi, államjogi kategória lenne Bleyer számára, az állampolgársággal egyértelmű. Ennél azonban valójában jóval több. Magában foglalja nem csupán az államalapító magyarság politikai vezető szerepét, akkori szóhasználattal a magyar szupremácia gondolatát, hanem még valamilyen kulturális közösséget is, amely az egyes népi kultúráknak, a köztük lévő lényegbevágó népi különbségek ellenére mégiscsak egy közös népfölötti karaktert kölcsönöz. Éppen ezért a magyarországi németek — hangsúlyozza Bleyer — nem számíthatják magukat a német nemzethez, annak semmiféle változatában, tehát a német kultúrnemzethez és „természeti nemzethez" sem. Bleyer ebben a kérdésben Harold Steinacker felfogásával azonosítja magát.49 Viszont a magyarországi németség is elválaszthatatlan tagja a nagy német népközösségnek. „Mint nép természetszerűleg mi is sorsszerűleg kötve érezzük magunkat ahhoz az átfogó közösséghez, amelyet a vér, a nyelv és az érzés, gondolkozás közös sajátossága határoz meg: a német népkultúrához."5 0 Tehát Magyarország nem magyar polgárai - így a németek is - a magyar nemzethez tartoznak, vagyis magyarok. Amennyiben az ember meg akaija őket különböztetni az államnéptől, vagy nyelvi különbözőségüket akarja 4 1 Dorfskizze. Landpost, 1927. febr. 13. 4 8 Jakob Bleyer: Das ungarländische Deutschtum und die deutsche Kultur. S, 1927. febr. 20. 3. 49 Harold Steinackers Vortrag in den: Mitteilungen der Deutschen Akademie. München. Jg 1929. Heft 5. 50 Jakob Bleyer: Nation, Volk, Nationalität. Nation und Staat, 1930. Febr. III. Jg. Heft. 5. 283-293. Idézet: 287. - A cikk legfontosabb részeit reprodukálja i/o..· Nation, Volk, Nationalität, S, 1930. márc. 9. 1-5. Idézet: 3.
