Századok – 1977
Folyóiratszemle - Villa; Brian L.: Az amerikai hadsereg; a feltétel nélküli megadás és a potsdami nyilatkozat 629/III
Bellér Béla: AZ ELLENFORRADALMI RENDSZER NEMZETISÉGI POLITIKÁJA A VÁLSÁG KÜSZÖBÉN (1930-1931)* Az 1920-as évek második felében a tőkés világban kibontakozó gazdasági konszolidációt és fellendülést rendkívül erőszakosan szakította meg az 1929 októberi New York-i tőzsdei összeomlás nyomán gyorsan szétterjedő világgazdasági válság. A vezető tőkés hatalmak háború alatt és után megnövekedett termelőképessége a felvevő piacok korlátaiba ütközött; a termékek nagy része eladhatatlanná vált, az árak zuhanni kezdtek, az ipari termelés visszaesett; a mezőgazdasági termelés ugyan nem csökkent, de annak javarészét sem lehetett értékesíteni; a munkanélküliség tömegessé vált. A termelés hanyatlása, az árrendszer összeomlása a pénzügyi élet, az államháztartás korábbi egyensúlyát is felborította; a finanszírozás addigi rendszere csődöt mondott. A hitelezők nem voltak hajlandók újabb kölcsönöket adni, az adósok nem tudtak fizetni. A hosszú lejáratú hitelek befagytak; a rövidlejáratú hiteleket ugyan visszafizették, ez azonban teljesen kimerítette az adósokat. A világgazdasági válság rendkívül súlyosan érintette a kelet-európai országokat, köztük Magyarországot is. Ezekben az országokban a gazdasági rekonstrukció két pilléren nyugodott: a nemzetközi hitelrendszer működésén, ami gazdaságukat táplálta, továbbá kiviteli termékeiknek, különösen a búzának magas világpiaci árán. 1929-ben mindkét pillért ledöntötte egyrészt a búzaár világpiaci zuhanása, amelyet a kanadai túltermelés idézett elő, másrészt a Wall Street-i tőzsdeösszeomlás. 1930-ban a Bethlen-kormány is a búzaár támogatására kényszerült. Mindamellett a válság következményei Magyarország számára nem lettek súlyosak egészen az osztrák Hitelbanknak 1931 májusában bekövetkezett összeomlásáig. Bethlen helyzetét még ez sem rendítette meg; az egy hónappal ezután megrendezett országgyűlési választásokon a kormánypárt megkapta a szokásos többséget. Az utána következő hetekben azonban Magyarország is belesodródott a pénzügyi válságba. Az ország képtelen lévén sürgősen visszafizetni külföldi tartozásait, segítségért a Népszövetséghez fordult. A Népszövetség a könyörtelen ortodox pénzügyi politikát követve, egyrészt az államháztartás egyensúlyának helyreállítását követelte a kormánytól a fizetéscsökkentés és a közszolgálati alkalmazottak elbocsájtása révén, másrészt a fizetési mérleg kiegyensúlyozását a behozatal csökkentése által. Miközben a mezőgazdasági áresés az egész dolgozó paraszti osztályt gyakorlatilag pénztelenné, sőt mi több: a bankok adósrabszolgáivá tette, tönkretéve vásárlóerejét, ugyanakkor a kivitel csökkenése és a nyersanyagbehozatal korlátozása ugrásszerűen megnövelte az ipari munkanélküliséget. Az * Ε tanulmány folytatása „Az ellenforradalmi rendszer nemzetiségi politikájának kiépülése (1923-1929)" c. tanulmányomnak. Századok 1973. 3. sz. 644-685.