Századok – 1977

Folyóiratszemle - Villa; Brian L.: Az amerikai hadsereg; a feltétel nélküli megadás és a potsdami nyilatkozat 629/III

266 ANDERLE ÁDÁM a fehér „úri középosztályhoz" tartozó rétegek igen erősen konzervatív beállítottságúak. A „középosztály" fogalmára érdemes külön kitérni, mert általánosan használatos már korszakunkban is, használata azonban nem egyértelmű. Egyszer az oligarchia alatti rétegeket (tehát vidéki hacendadók, nemzeti burzsoázia) értik a fogalmon, máskor a fehér értelmiséget, az állami tisztviselőket, a hadsereg tisztikarát. Az 1920-40-es években egyre erőteljesebben utal a kispolgárságra, értelmiségre és különböző alkalmazotti rétegekre. Pontosan nem definiálhatók e fogalom határai, de két vonatkozásban van közös eleme: elhatárolta magát a dolgozó osztályoktól (munkásság, parasztság, kézműipar, városi szegények, utcai árus, teherhordó, cipőtisztító stb.).és.az oligarchiától. Ε közbülső rétegek 1920—1940 között létszámban jelentősen megnőttek, gazdasági, társadalmi, regionális etnikai különbségeik miatt nem tudtak egységes politikai mozgalmat alkotni. Megosztotta e rétegeket az is, hogy az imperialista tőkebehatolás következményei különböző módon érintették. Mindamellett tény, hogy a dolgozó tömegek mellett e középrétegek is megjelentek sajátos érdekeikkel és szervezeteikkel a politikai küzdőtéren. Ebből következett, hogy a két világháború közötti politikai küzdelmeknek éppen az volt a jellemzőjük, hogy immár nem az oligarchia belső klikkjeinek játékai, hanem erőteljes tömegmozgalmakkal és pártokkal, ezek harcaival kapcsolódtak össze. Az előzőekben vázolt gazdasági-társadalmi fejlődés azonban a politikai küzdelmeknek sajátos regionális jelleget adott. Ε politikai regionalizmus fejeződött ki a pártok tömegbázisában is. A Szocialista Párt fő bázisa az északi olajmezők jól fizetett munkássága, a polgárikispolgári APRA La Libertad cukortérségében gyökerezett, ahol az agrárproletariátustól a „nemzeti" földbirtokosokig terjedő frontot hozott létre, hogy az idegen - imperialista -behatolást megakadályozza. A fasiszta inspirációjú „Unión Revolucionaria" ( Forradalmi Unió) a Sierra „új " és régi földbirtokosainak kemény kormány iránti igényét fejezte ki, emellett demagógiájával jól felhasználta a limai „marginados"-t, a társadalom peremén élő-tengődő tömegek elégedetlenségét, politikai iskolázatlanságát is. A Kommunista Párt a limai munkásokat, Cerro de Pasco bányászait és Dél (Arequipa, Cuzco) ipari, közlekedés-szállítási szektorainak munkásait nyerte meg. Lima, a főváros volt a fő ütközési zóna, amennyiben itt minden párt igyekezett bázist találni. Az SzP a jólkereső munkásrétegek közt, az APRA a mesztic alkalmazotti rétegek és kisiparosok között, az UR a kistulajdonosok (kiskereskedők, telektulajdonosok, taxisok) és kreol állami alkalmazotti rétegek, valamint a fegyveres erők tagjai között igyekezett hódítani. A KP a humán értelmiség és egyetemisták soraiban rendelkezett befolyással. A politikai harcok másik jellemzője, hogy mindegyik párt saját régiójának és társadalmi bázisának élményeit, követeléseit igyekezett „össznemzeti" követelésekként megfogalmazni. Egyik párt sem tett komoly erőfeszítést arra, hogy számbavegye más rétegek, osztályok érdekeit. Ε „regionalizmusból" sokáig a KP sem tudott kiemelkedni. A munkásosztály osztállyá szerveződésének feladata mellett a KP tevékenységében az antiimperialista, földbirtok-ellenes feladatok számbavétele, a parasztság, kispolgárság, nemzeti burzsoázia érdekeinek, követeléseinek kielégítéséért folyó harc — ami egy antiimperialista egységfront lehetőségét jelenthette volna - háttérbe szorult. Ε tekintetben az 1930-as években erősen kiütköztek a KP szindikalista gyengéi.