Századok – 1977
Folyóiratszemle - Villa; Brian L.: Az amerikai hadsereg; a feltétel nélküli megadás és a potsdami nyilatkozat 629/III
VÁLTOZÁSOK PERU TÁRSADALMÁBAN 257 Az 1918—20-as években a térség legnagyobb birtokosai csaknem ugyanazok, mint a legnagyobb bányatulajdonosok: E. Fernandini, Alania testvérek, T. Chamorro, J. Azalia, R. Proafio, Arrieta testvérek, E. Malpartide, M. Arias és természetesen a Cerro de Pasco Copper Corp.107 Ez az állapot kettős folyamat eredménye: az elaprózódásé és a koncentrációé. Meg kell említeni azt is, hogy e nagybirtokok általában nem a tulajdonos, hanem a bérlők vagy adminisztrátorok kezében voltak, csak a kisebb birtokokat vezették közvetlenül uraik.108 Ezek jórésze 3500 m magasság feletti birtok, ezért itt csak állattenyésztés lehetséges. Ε nagybirtokok — az indiánoknak adott parcellák fejében (= colono) — általában munkában kérték a parasztok szolgálatait, hetente 3—5 napot.109 Az imperialista bányatőke terjeszkedése itt elsősorban az indián közösségek parasztjait sújtotta, akik alacsonyabb területeken (3500 m alatt) éltek, földművelő-állattenyésztő tevékenységet folytattak. Ezekben a comunidadokban a szántó már egyénivé vált, a legelők jórésze azonban még közös használatú maradt.110 A 20. század első évei e térségben is a közösségek szétesésének időszaka voltak. Ennek fő tényezője itt a bányászat expanziója, főképp az észak-amerikai CPCC. Főképp az imperialista bányatőke agresszív politikájának következménye volt a közösségek földjeinek erőszakos elvétele, mely a helyi hatóságok segítségével folyt. Ezt segítette elő a nagykohók füstjének negatív hatása. A 20-as években általános a panasz, hogy az új, hatalmas kapacitású kohók füstje tönkreteszi a legelőket, fertőzi és piszkítja a vizeket, lehetetlenné téve az állattenyésztést.11 1 A Társaság elsősorban e bomló és bomlasztott közösségekből szerezte munkásait, mégpedig igen gyors ütemben, hiszen 1920-ban még 7840 munkása volt, 1929-ben már 12.959.11 2 A bányászok rekrutálása ugyanúgy történt, mint a cukorszektorban láttuk. Az enganche rendszer szállította a munkaerőt a bányáknak. Ez a „nemzeti intézmény" volt az, mely a perui bányászproletariátus kialakulásánál is bábáskodott.11 3 A bányászok kb. 20%-a a térség városaiból jött. Ez a tény utalhat a városi kispolgárság proletarizálódására.11 4 Ugyanakkor a bányában dolgozók 60%-a indián közösségekből származott. Ez a tény egyszerre jelzi a hegyvidék comunidadjaiban végbe-107 wiifredo Kapsoli: Los movimientos campesinos en Cerro de Pasco. 1880-1963. Lima, 1972. 2-4. 1 0 8 Erről keveset tudunk. W. Kapsoli, az egyetlen aki e területről írt; maga is jelzi e kérdések ismeretlen voltát. Hozzá kell tenni, Kapsoli könyve is igen szegény adatok dolgában e téren. 10 ' W. Kapsoli: i. m. 5. Kapsoli idéz egy szerződésből, ahol a colono 700 m2 krumpliföld fejében heti 2 napot kell dolgozzék. Uo. 17. 110 Ε közösségeket mutatja be Kapsoli: i. m. 43-85. Könyve hibája, hogy a kronologikus szempontokat igen lazán kezeli, a történetiség az adatkezelésben nincs meg. Ezen kívül erre:/l. Flores: i. m. 25. és kk. Vö. még.4. Flores: i. m. 25. 111 Kapsoli: i. m.48.és kk., 54-56. A. Flores: i. m. 30. A közösségek és bányatársaságok közti vitát a bíróságok mindig a társaságok javára döntötték el. A. Flores a füst elleni indián tütakozásban látja az első antiimperialista jellegű mozgalmat, i.m. 47-49. Jorge Basadre 30 indián közösséget sorol fel, akik tiltakoztak a füst negatív hatásai ellen. História de la República XIII. köt. 130. 1 1 2 1908-ban a rézbányászok száma 2066, a kohóknál 1500, szénbányász: 600 fő a GPCC-ban. A. Flores: i. m. 36-37. 113 A bányavidékeken jellemző, hogy az enganchadorok a bányászok ellátására boltokat állítanak fel, s a velük szerződéses bányász csak ott vásárolhatott hitelbe. A. Flores: i. m. 53. 1 14 Sok volt öszvérhajcsár, kereskedő, iparos stb. található e 20%-ban. A. Flores: i. m. 43-46.
