Századok – 1977
Folyóiratszemle - Villa; Brian L.: Az amerikai hadsereg; a feltétel nélküli megadás és a potsdami nyilatkozat 629/III
250 ANDERLE ÁDÁM élelmiszertermelés folyik. A gyapotterületet 143 „partidarios", részes bérlő műveli: a cég adja a földet, az ökröt, magot, a guanót, biztosítja a vizet és lakást ad. Mindennek az értékét a birtok 300-400 sol-ban állapítja meg. Ezt az összeget termékben kell visszafizetni, de a részesek a fennmaradó gyapotot is csak a gazdaságnak adhatják el. Macacona birtokán a 222 „arrendatario" (= bérlő) heti 3 napon köteles a tulajdonosnak dolgozni, a szükségletnek megfelelően, akár egész évben 30 centavos napszámért, ezen kívül a földért 26-40 sol bért fizet. Ez, forrásunk megjegyzése szerint ritka, mert a pénzbeli fizetés nem jellemző ebben a szektorban. Ε feltételek hasonlóak a többi nagybirtokon is.6 9 A másik nagy körzetben, Lima departamento-ban a „direkt" - tehát bérmunkásokkal történő - művelés volt erőteljesebb, de a részes művelés (itt a részest „yanacona" névvel illetik) is megtalálható. Itt és Piura-ban gyakori, hogy önálló kisparasztok is bérelnek földet a nagybirtokoktól. A 30-as években a Rimac völgyében a terület 80%-án már gyapotot termelnek.70 A cukorárak zuhanása7 1 miatt a völgy birtokosai a 30-as években álltak át gyapottermelésre. » A yanacona-viszony, tehát a részes-bérlet jellemzésére példát e völgyből hozunk: parasztunk az Infantes haciendáról 4,5 fanegada földet bérel, ezért 112 quintales gyapottal fizet, a többivel szabadon rendelkezik (1 quintal = 46 kg). A yanacona e földből 3 fanegadán termel gyapotot, a többin élelmiszert. Ε területen 1 fa. átlagos termése 50 quintales, látjuk tehát, sok feleslege nem marad. Ezért e yanacona egy szomszédos japán birtokon napszámosként is dolgozik 1,80 sóiért. Van példánk, természetesen arra is, hogy gazdag yanacona bérel napszámost. Meg kell jegyezni, hogy Lima departamentóban a japánok, kínaiak jelenléte erős a gyapotszektorban. Ε jelenlét sokféle lehet: mint kiskereskedő, aki uzsorás-feltételekkel kölcsönöz a kisparasztnak vagy yanaconá-nak; vannak középbirtokosok is, de a leggyakoribb, hogy yanacona-viszonyt vállalnak.72 A gyapotszektor viszonyait az 1930-as években a Perui Nemzeti Agrártársaság (a nagybirtokosok szervezete) megbízásából vizsgáló újságírók kiemelték: vizsgálataik során tapasztalták, hogy a gyapottermelésben a földbirtokosok a yanacona-típusú termelésre térnek át, és e folyamatban a nemzeti munkaerőt japánokkal helyettesítik. A Rimac völgyében például (ez a folyó szeli át Limát, a fővárost is) a yanacona 90%-a japán volt. Ezek sokkal rosszabb feltételekkel vállaltak munkát, mint a peruiak.7 3 Ebben a szerzők nagy politikai veszélyt láttak.7 4 Ez a tény a politikai demagógia egyik céltáblája is lett a 30-as években. 69 Uo. 365, 370, 374-376. A szerződéseket általában szóban kötötték. 70 Sociedad Nációnál Agraria:Como se produce. . . 249-250. 71 Uo. 231-233. A Sociedad Nációnál Agraria (SNA) 1933-as, az elnökhöz intézett feljegyzésében a cukortermelés nehézségeit ecsetelve utal arra, hogy az ország 42 legnagyobb cukorbirtokából 24 áttért a gyapottermelésre, nem lévén más választása. Ez a memorandum hangsúlyozza, hogy az áttérésnél fontos szempontja volt a hacendadóknak, hogy a cukor termelési ciklusának nagysága (2 év), és a nagy tőkebefektetés miatt a piac változásaira nehezebb reagálni, mint a gyapot esetében. VI. SNA: La situación actual del azucar y los gravamenes que la afectan, 1933. 8, 43. 12 Uo. 233-236. 13 Uo. 250. 74 Censo, 1940. Vol. 1.498.
