Századok – 1977
Folyóiratszemle - Villa; Brian L.: Az amerikai hadsereg; a feltétel nélküli megadás és a potsdami nyilatkozat 629/III
244 ANDERLE ÁDÁM Közös jellemző, hogy a föld szűke miatt a comunidadokban kialakult a primogenitura; az elsőszülött fiú kapta meg a földet; a többi fiú vagy leány nem lett tagja a comunidadnak, ezek az Asociaciones Independientes-t hozták létre; státuszuk alacsonyabb, ezek vándorolnak el Limába, vagy a bányákhoz. A szántóföld magántulajdonának kialakulása a csendes-óceáni háború után kezdődött (1883), s 1920-1940 között gyorsult meg, s fejeződött be. Ezzel együtt járt a legelők jórészének bérbeadása vagy eladása (gazdag comunidad-tagoknak).49 Ez az 1920 30-as években a differenciálódás elmélyülését vonta maga után, hiszen a legelő volt a gazdagodás fő forrása. Ezekben a falvakban a comunidad tagjain kívül, akik kezében van a szántó s a legelő, megtalálhatók a fentebb említett „segundones", a nem-elsőszülöttek csoportja, beszélnek az okmányok residentesről, akik máshonnan jöttek, peonokról (= napszámosok), pásztorokról és gazdag comunidad-tagok házi szövődéiben dolgozó munkásokról. Vannak „libres", olyan comunero-fiúk, akik nem akarnak a közösségbe lépni, mert nincs közös föld.50 Jelentős a csak kézműiparral foglalkozók száma is. A földhiány és egyesek kezében felhalmozódó szántó és legelő a közösségeken belül éles harcokra vezetett, több helyen újra kellett osztani a földeket, visszavéve a „mayores", a közösségek vezetőinek kezébe került földeket. Példák vannak arra is, hogy residentes béreltek kis parcellát gazdag comunidad-tagoktól.51 A comunidadok közösségi funkciói e szituációban is megmaradtak: utak rendben tartása, vízellátás biztosítása, iskola, templom fenntartása, melyekre egy, az ezeket a feladatokat ellátni nem képes államhatalom hiányában volt szükség, de e funkciókat fokozatosan a gazdag tagok érdekeinek rendelték alá. Nagyon jellemző az is, hogy több közösségben a gazdag tagok a bérelt vagy megvásárolt legelőkön hoznak létre szövetkezeteket termékeik értékesítésére.5 2 A kialakult vagyoni különbségeket nem rejthetik el szemünk elől azok a régi közösségi elemek, melyek főként az ünnepeknél, különböző családi eseményeknél még jelentkeztek. Huarochirí közösségei véleményünk szerint arra példa, hogy a közösségi földek kisajátításának törekvése nem valami kreol, „misti" (tehát fehér) sajátosság és „alávalóság", ahogy ez nagy indulatokkal sokszor megfogalmazódott a perui történeti irodalomban. Ebben a folyamatban maga a comunidad is jelen van, melynek vezetői a körülmények és lehetőségek határain belül, reagálva a kitágult piaci lehetőségekre, ugyancsak közösségi földeket igyekeztek saját kézbe venni. Itt a paraszti kistulajdon létrehozásának (és a gazdagparaszti tulajdon létrehozásának) a törekvése és tendenciája jelenik meg a comunidadon belül, annak lehetőségeivel élve, mint a folyamat egyik oldala; a másik oldalt a latifundium terjeszkedése, erősödése jelenti. Az államhatalom hatékony támogatásával azonban nyilvánvalóan ez utóbbi volt erőteljesebb. A latifundium függésében élő colono és az indián közösség parasztja mellett az önálló kisparasztok különböző rétegei is jelen vannak a perui agrártársadalomban. Jelenlétük nemcsak a partvidéken (a gyapotkörzetekben), de a Sierrában is döntő. Adataink Arequipa provinciáról vannak, ahol néhány nagybirtok közé szorítottan éltek, s termel-49 Huarochirí, 37,41-43. 50 Uo. 128, 132. 51 Uo. 195. 52 Uo. 205.
