Századok – 1977
Folyóiratszemle - Villa; Brian L.: Az amerikai hadsereg; a feltétel nélküli megadás és a potsdami nyilatkozat 629/III
VÁLTOZÁSOK PERU TÁRSADALMÁBAN 239 panaszok is bizonyították: a 7098 panaszból 6132 indián földek elleni támadásra vonatkozott 2 5 Az indiánokkal történő beszélgetések során a bizottság visszatérő gondolatként a földek visszakövetelését említi meg. A földbirtokosok természetesen szemben álltak e követelésekkel, s az indiánok „desmoralización"-járól beszéltek (banditizmus). A megoldást abban látták, hogy csökkenteni kellene az egyházi ünnepeket. Ezzel csökkenne az alkoholizmus is. Az agitátorokat el kellene űzni (a megjelenő protestáns hittérítőket is ide sorolták), de elsősorban policía rural-t, csendőrséget kell létrehozni, s az államnak energikusabban kellene fellépni az ilyen akciókkal szemben.26 Az állammal szembeni elégedetlenség a fő gondolata az 1922-ben létrejött Liga de Hacendados — Földesurak Ligája — által kiadott Memorandumnak is.2 7 Ezek az új földbirtokosok (s az indián földekből gyarapodó „régi" hacendadók) lesznek követelői az „erős államnak", s támaszai a 30-as években a különböző konzervatív és fasiszta orientációjú „kemény" kormányoknak (Sanchez Cerro, Benavides), és elutasítják a tömegek bármiféle felhasználását a politikai harcokban. Ebben különböznek Dél-Peru új és régi (de mindenképpen gyarapodó) földbirtokosai egyébként a cukorvidékek és a központi bányavidék (Cerro de Pasco) deklasszálódó földbirtokosaitól, akik az imperialista tőkebehatolás elleni harcban az ugyancsak imperialistaellenes érdekeltségű cukorproletariátust, bányászságot, sőt a lumpenelemeket is fel akarják használni saját céljaikra. Vissza kell térni az Arguedas által említett gondolatra: „A puna (=legelő) mindenkié volt." Ezt az indián paraszt is, a helyi birtokos, a kereskedő és állami tisztviselő is sajátjának vélte. Miután magántulajdonjog nem érintette ezeket,, jogosan" vélték „senkiének" ez utóbbiak, s kezdték el kisajátítását. Ε legelők tulajdonjogát természetesen egyetlen indián közösség sem tudta bizonyítani. Ugyanakkor az állami hatóságok óvakodtak attól, hogy e szerzéseket megkérdőjelezzék. Ahogy Puno bíróságának elnöke írta: Jogtalan és veszélyes lenne átvizsgálni a törvényellenes szerződéseket, amelyeket az idő már szentesített"(1924).2 8 Ez a földért folyó harc azonban kettős értelmű. Nemcsak a nagy földbirtok kialakulásának, növekedésének tendenciája van meg. Véleményünk szerint az indián ellenállásban benne rejlik a piaci lehetőségekre történő indián paraszti reagálás is, a lehetőségek indián kihasználásának, a kisparaszti fejlődésnek a tendenciája is, a paraszti kistulajdon megszilárdulásának, a gazdagodásnak a törekvése. Ezt egyrészt a gyapjú körüli ,harcok" mutatják2 9 (ez a belső Sierra többsége számára inkább volt és lehetett impulzus, mint a hústermelés), melyet a kisparasztok (a comunidadjaik segítségével) és 2 5 Erasmo Roca: Por la clase indigena. Lima, 1935. 193, 216, 228, 239, 244, 252. A bizottság is a latifundium megszületését konstatálja, pL Chuquito-ban, ahol a panaszok ellenére még az indián birtok a jellemző, de amely .panaszok azért jelentkeztek „porque recién se inicia el latinfundismd' („mert most kezdődik a latifundismo"). I. m. 216. 26 Uo. 195-99, 203, 236-237. 37 Liga de Hacendados: Memorial relativo a la Cuestión Indigena. Arequipa. 1922. 1-14. Ε ligát épp a közös védekezés érdeke és szüksége hozta létre, amely Cuczo, Puno, Arequipa földbirtokosait egyesítette. · 2 8 Idézi Chevalier (lásd a 23. jegyzetet.) 29 Chevalier veti fel: „Nem kell-e lennie, mint Puquióban is, bizonyos összefüggésnek a Sierra termékeinek eladása között (ami kapcsolódik a háborús konjunktúrához) és a legelők egyre súlyosabbá váló összevásárlása és bekerítése között."
