Századok – 1977
Folyóiratszemle - Villa; Brian L.: Az amerikai hadsereg; a feltétel nélküli megadás és a potsdami nyilatkozat 629/III
236 ANDERLE ÁDÁM amennyiben Piura egy részében bomlasztotta fel a tradicionális társadalmat. A gyapottermelés felfutása pedig éppen a tradicionális birtokstruktúra sajátos megmerevedését hozta. Mindazonáltal, e termékek felfutása a perui kormányok lehetőségeit igen megnövelte, s ugyanakkor a „nagy adózók", az exportra termelő imperialisták és a hazai oligarchia befolyása alá vonta. A perui külkereskedelemnek és gazdaságnak azonban a két világháború közt épp az volt a jellemzője, hogy bár az USA lett Peru fő kereskedelmi partnere, a cukor és gyapot fő piaca Anglia maradt. Anglia a gyapotkereskedelemben is megtartotta, megerősítette pozícióit. így az történt, hogy a perui kormány 1919-1930 közötti USA-orientációját, mely az 1900—1920 között a cukor és réz termelésének felfutására alapozódott, a perui gazdaság fejlődése állította meg, s adott lehetőséget USA-ellenes politika kiformálására, elsősorban a gyapotra alapozva, s tette lehetővé, hogy ezt az angol—amerikai rivalizálást kihasználva a német, olasz, japán gazdasági kapcsolatok is megjelenjenek a 30-as években.20 Ebből adódik, hogy a nagy gazdasági válság alatt és után, a 30-as években Peru a különböző imperialista érdekek ütköző területe lett, s ez jól tükröződött a 30-as évek politikai harcaiban. Az imperialista tőkebehatolás és iparfejlődés térségeit kívánjuk bemutatni a következő térképvázlaton. Ε vázlat jól mutatja, hogy az agrárproletariátusnak, a bányászat munkásainak és a városi ipar dolgozóinak a koncentrációja bár előrehaladt, mégis csak kis szigeteket jelentett Peruban. Ε térképvázlat nemcsak a modern gazdaság térképe, tulajdonképpen politikatörténeti térképvázlat is lehetne, hiszen a politikai mozgalmak központjai is e „szigetek" voltak. A „tradicionális" Sierra átalakulása Ha az igen szűkös perui kutatásokat összegezzük, melyek az 1900—1940 közötti időszak tradicionális agrártársadalmáról íródtak, valamint a hozzáférhető korabeli dokumentumokat is figyelembe vesszük — egy gigantikus (bár részleteiben csak kevéssé ismert) társadalmi-gazdasági átalakulás körvonalai sejlenek fel. Ennek hátterében egyrészről a 19. század végétől elinduló vasútépítkezések (melyek minden elégtelenségükkel hatalmas területeket vontak be a piacgazdaságba)2 1 és a 20. században kibontakozó útépítések álltak. A tradicionális agrárszektorban meginduló mozgás másik eleme a partvidék kapitalista fejlődése, mely az élelmiszertermelés iránti igényt fokozta. Harmadik tényező a világpiac, mely az út-vasút közelségével igényelte (és lehetővé tette, elsősorban a gyapjú révén) az árutermelést. A helytörténeti jellegű kutatások egyértelműen bizonyítják: ahogy az út, vasút elért egyes zónákat, ott megkezdődtek a változások. Ε változások értelmét a perui történeti kutatások kevéssé érzékelték. Az egyébként is kevés tanulmány (általában indiánbarát) szerzői nem igen jutnak túl a tények regisztrálásán és a nagybirtokosok elítélésén, amikor az indián közföldek elleni rohamról írnak. 20 The Peruvian Economy, 212, 215. 21 A vasútépítés szakaszai: 1851-76 közt a fő vonalak: a Központi Vasút és a Déli Vasutak, angol tőkével; 1907-1916: Északnyugati Vasút (1909-11), a Pimentel-Pamalca (1916), a Huancayo-Huancavelica (1911); a harmadik szakasz az 1920-as években. 1930-ban 4522,3 km vasút van Peruban, ebből 3483,14 km magánkézben. The Peruvian Economy, 131-132.
