Századok – 1977

Folyóiratszemle - Villa; Brian L.: Az amerikai hadsereg; a feltétel nélküli megadás és a potsdami nyilatkozat 629/III

VÁLTOZÁSOK PERU TÁRSADALMÁBAN 233 A létrejövő új köztársaságban tehát a megítélés faji jellegű szempontjai tovább éltek, vizsgálatuk azonban komoly változásokat mutat. Kubier máig egyedülálló könyvében az adózással kapcsolatos 1826—54 közt elvégzett összeírásokat vizsgálva rámutat: az összeírok naponta szembekerültek a kérdéssel: ki az indián, ki a mesztic, ki a fehér? Sok adattal dokumentált tanulmányában rámutat: a „fehér" fogalom gazdasági és politikai hatalmat, pozíciót és értelmiségi (ügyvéd, pap) foglalkozásokat jelent, a „castas" (mesztic) a „nem-indián"-nal azonos és egyre inkább napszámost, bérmunkást, bányászt jelent, ahogy Kubier mondja, olyan embert, akit mai szóhasználattal „proletár"-nak neveznénk. Az olyan indián is „casta" lett, aki nem közösséghez tartozik. Használják a szót a városi népességre, a kézművesekre, kisiparosokra, kiskereskedőkre, olyan kisjövedelműekre, akiknek nincs földjük. Az indián pedig mezőgazdasági munkást, parasztot jelentett. Az adóösszeírók jelentéseiből világosan kiderül, hogy vagyoni és foglalkozási alapon döntötték el a „faji" hovatartozást. Sokszor egyetlen támpont a kérdezett önmagáról alkotott véleménye volt: engedte vagy nem, hogy indiánnak vagy meszticnek nevezzék és így írják össze. A 19. századon végigvonul az ilyen „faji" alapon történő kategorizálás kijátszása, s példák serege mutatja, hogy egy személy gazdasági helyzetének megváltozásával „faji" helyzete is megváltozik.10 Egyértelműen leszögezhető, hogy a „faji" kategóriák a 19. századtól már alapvetően társadalmi osztályok és rétegek megjelölésére szolgálnak. Használatuk egyrészt jelzi a perui uralkodó osztályok törekvését, hogy uralmukat ilyen kategóriákkal is erősítsék, másrészt természetesen jogosultságuk is megvan, amennyiben a bennszülött lakosság gazdasági-társadalmi különbségeken túl etnikai, nyelvi-kulturális specifikumokat is hordoz.1 1

Kubier oktatási-kulturális faktorra nem utal, hiszen a 19. században a „fehér", „mesztic" jórésze szintén írástudatlan volt. A 20. században az ,,indián"-fogalom tartalmi jegyei az analfabetizmussal „gazdagodtak", s az olvasni—írni tudás a közgondolkodásban a meszticcé válás egyik mozzanata lett.12 Visszatérve az 1940-es cenzusra, megállapítható az is, hogy a „fehér-mesztic" kategóriák összekapcsolása — bár volt ebben politikai szándék is — a probléma nehézségét is jelzi, s egyfajta megoldást ad. Ugyanis az „indián" fogalma alapvetően meghatározható: mindenki, aki indián nyelvet beszél (így a Sierra bányászainak jórésze is) és (vagy) mezőgazdaságban dolgozik: közösségben élő kisparaszt, haciendán élő peón vagy agrár-10

G. Kubier: The Indian Caste of Peru, 1795-1940. Washington, 1952. 5-9, 36. Egy összeíró 1846-ból: ,, . . . muchos que han pertenecido a Indijenos, ha sido convertidos en Castas . . ." Kubler: i. m. 38. 11

Vö. Race and Class in Latin America. New York and London. 1971 c. kötet, melynek tanulmányai mutatják, milyen nagy a fogalmi zűrzavar ezen a téren. Ch. W. Anderson tanulmányában (The Concepts of Race and Class and the Explanation of Latin American Politics, 231-256) az osztály fogalmának sokféleségéből egyenesen azt a következtetést vonja le, hogy magát a „társadalmi osztály" fogalmát kell helyettesíteni. Magnus Mörner tanulmánya rámutat arra, hogy a különböző cenzusokban mennyire zavaró és következetlen használata, s lényegében a faji előítéletek jele, pl. az Andok országaiban az indián-ellenesség kifejezője. Mörner hangsúlyozza: mindeddig a kutatásokban az „etnikum" és osztály kölcsönhatásának vizsgálata hiányzik Latin-Amerikában. Race and Clase, 199-231. 12 M. C. Vazquez: Immigration and Mestizaje in Nineteenth—Century Peru. Race and Clase, 73-96.