Századok – 1977
Folyóiratszemle - Villa; Brian L.: Az amerikai hadsereg; a feltétel nélküli megadás és a potsdami nyilatkozat 629/III
130 URBAN KAROLY 5. A párt Újságírói Csoportját — melynek titkára Tiborc-Tiedler Zsigmond volt - a Népszava szociáldemokrata munkatársai és a lap szerkesztőségében dolgozó kommunista újságírók alkották.4 4 A csoportban érvényesülő kommunista befolyásnak jelentős szerepe volt abban, hogy a résztvevők kezdettől fogva keresték a haladó szellemű polgári újságírókkal való együttműködés útjait. Ε törekvés eredményeként 1943 őszén a Conti utcai pártházban mintegy negyven — különböző polgári lapoknál dolgozó — újságíró jelenlétében illegális újságíró-gyűlést tartottak.4 5 6. Az SzDP Újságírói Csoportjának tevékenysége szorosan összefonódott a szocialista írók szervezkedésével. Az írói Csoport csupán laza szervezeti keretet, valójában inkább legális találkozási lehetőséget biztosított a szocialista és baloldali gondolkodású írók és költők kisebb társaságainak. Összejövetelein gyakran megjelent Benjámin László, Fodor József, Földeák János, Kassák Lajos, Keszthelyi Zoltán, László Gyula, Lukács Imre, Lukács László, Nagy István, Nádass József, Rideg Sándor, Salamon László, Vaád Ferenc, Vészi Endre, Vető Miklós, Zsigmond Ede és mások is. Az írói Csoporton belül különösen élénk a Békepárttal szoros kapcsolatban álló csoportosulás volt, az ún. munkásíróké (Benjámin László, Földeák János, László Gyula, Nagy István, Rideg Sándor és Vaád Ferenc), akik korábbi, nagy visszhangot kiváltó „Magatartás" című kötetük után 1943 őszén és 1944 tavaszán két újabb kötettel jelentkeztek „Mérték" és „Munkások" címmel.4 6 7. Az írók és az újságírók szervezkedését a pártvezetőség részéről Szakasits Árpád irányította és ugyancsak az ő kezdeményezésére alakult meg 1943. október 22-én a Szocialista és haladó felfogású Színművészek Csoportja is. Az alakuló ülésen megjelent több mint 30 szociáldemokrata és pártonkívüli színész megvitatta a csoport munkaprogramjára vonatkozó elképzeléseit és szervező bizottságot alakított, melynek titkárául Szalay Pált, a Madách Színház művészét, elnökéül pedig Bánóczy Lászlót választotta meg.*7 Az SzDP-hez csatlakozó színészek, előadóművészek,egy részét a faji'törvények alapján a kamarából kizárt, állástalan művészek adták, de erős volt a párt befolyása a Madách Színház és a Nemzeti Színház aktív tagjai között is. Az alakuló ülést követően a szélsőjobboldali és kormánypárti sajtó abba belekötve, hogy az ülésről előzetesen nem jelent meg közlemény a Népszavában, dühödt támadást intézet az SzDP ellen és követelte a „titkos gyűlésen" résztvevő aktív színészeknek, valamint a Madách Színház igazgatójának, Pünkösti Andornak eltávolítását a színházi életből. A hetekig tartó sajtóhadjárat4 8 közepette a rendőrség vizsgálatot indított és elrendelte a gyűlés körül-44 A Népszavánál dolgozó kommunista újságírók: Kállai Gyula, Losonczy Géza, Kovai Lőrinc, Gosztonyi Lajos és mások tevékenységéről. Lásd Sándor Pál: A Népszava és a kommunisták a felszabadulás előestéién. Magyar Könyvszemle, 1970.1-2. sz. 3-13. 4 5 A Szociáldemokrata Párt harca a reakció ellen. Szerk. Dr. Révész Mihály. Népszava kiadás, 90. 44 Fodor József: Emberek és állomások. Bp., Szépirodalmi Könyvkiadó. 1959. 288-289 és 337-338. A „munkásírók" tevékenységéről lásd Kispéter András: A „munkásírók" csoportja. -Tanulmányok a magyar szocialista irodalom történetéből. Bp., Akadémiai Kiadó, 1962. 41 Bánóczi László rendkívüli tekintélynek örvendett a baloldali művészek körében. Ebben az időben, mint az Országos Magyar Izraelita Közművelődési Egyesület Művészakciójának vezetője több mint 400 üldözött művésznek nyújtott lehetőséget a fellépésre a Goldmark-teremben. Vö. Ascher Oszkár: Minden versek titkai. Bp., Szépirodalmi Könyvkiadó, 1964. 242-243. 4 8 Már az alakuló ülést követö napon jelt adott a sajtóhadjárat megkezdésére az Uj Nemzedék, mely „Mi ez a szocdem színészszervezkedés? " címmel közölte a színészekhez kiküldött meghívó tejjes
