Századok – 1977
Folyóiratszemle - Villa; Brian L.: Az amerikai hadsereg; a feltétel nélküli megadás és a potsdami nyilatkozat 629/III
120 URBAN KÁROLY fejthette ki az értelmiségi szervezés céljait. Akik azonban a felhivás nyomán elküldték nevüket és címüket a Népszava szerkesztőségébe, rövidesen pontosabb felvilágosítást is kaptak az akció céljáról. A megadott címekre az SzDP Titkársága Szeder Ferenc, Peyer Károly és Szakasits Árpád által aláírt levelet küldött. A párt vezetői a levélben azzal fordultak a címzetthez, hogy vegyen részt a háború utáni új nagy feladatokra való felkészülésben. Hangsúlyozták, hogy ezeket a nagy feladatokat az ipari és mezőgazdasági munkásság egyedül nem tudja megoldani; szüksége van „szakszerű értelmiségi értékekre" is, amelyeket nélkülözhetetlennek tart a demokratikus és szocialista szellemű, szabad és független Magyarország felépítésének munkájában. Az SzDP vezetői a feladatok tisztázása céljából egy későbbi megbeszélést helyeztek kilátásba s arra kérték a címzettet, hogy addig is hívja fel megbízható értelmiségi ismerőseinek figyelmét „a párt szempontjaira" és jelentkezésre bátorítsa őket.1 2 Az SzDP értelmiségi akciójára a kormányzat és a szélsőjobboldali erők igen érzékenyen reagáltak. Ez nemcsak a Népszava felhívásainak betiltásában nyilvánult meg, hanem abban is, hogy néhány nappal az akció megkezdése után a rendőri szervek fokozott éberséggel figyelték a párt fővárosi és vidéki szervező tevékenységét. Egy márciusi csendőrségi jelentés az akciót még úgy értékelte, hogy az SzDP kizárólag az állástalan zsidó értelmiség összefogására törekszik,1 3 de sokan ennél lényegesen szélesebb hatástól is tartottak. A szélsőjobboldali Függetlenség c. lap például „Antimarxisták jelentkezzenek! " címmel ugyancsak felhívásokat közölt, amelyekkel ellentábor kialakítására tett kísérletet.1 4 Az akció sikerére nézve nem kisebb veszélyt jelentett az az ellenállás, amely az SzDP-n belül bontakozott ki az értelmiség széles körű szervezésével szemben. Nem egy pártszervezetben a tagság jelentős része az értelmiségi felhívást aggodalommal fogadta: a polgári értelmiségiek jelentkezésében a háború utáni helyzetre spekuláló politikai számítást, karrierizmust gyanítottak. Az akció ellenzői általában kevéssé értékelték azt a tudati fejlődést és bátor elhatározást, amelyet a rendszer háborús egységterroija, a szélsőjobboldal ismétlődő SzDP-ellenes rágalomhadjáratai mellett az értelmiségiektől a párthoz való csatlakozás megkövetelt. Sokan kétségbe vonták, hogy az SzDP-nek az értelmiségiek nagyarányú megnyerésére valóban szüksége lenne, a régi szociáldemokrata értelmiségiek közül pedig nem kevesen az újak „hivogatásában" saját szerepük lebecsülését látták. Egy hét sem telt el a legkorábbi értelmiségi felhívás óta, de a Szociáldemokrata Párt február 28-án megtartott fővárosi pártértekezletén az új akcióval szembeni bizalmatlanság máris hangot kapott. Az egyik felszólaló, dr. Török László V. kerületi küldött, arra figyelmeztetett, hogy az értelmiségi akció révén nehogy olyanok is befolyásra tehessenek szert a párton belül, akik korábban a munkásmozgalom ellenségei voltak.1 s A fővárosi 12 Pl Archívum, 658. f. 5/1943/5, 13 Pl Archívum, 651. f. 6. cs. Baloldali összesítő. 1943. márc. 26-i jelentés. 14 Függetlenség, 1943. febr. 25. A Népszava még csak nem is tiltakozott az „ellenfelhívás" miatt. Az SzDP a későbbiekben sem a nyilas felhördüléssel magyarázta a Belügyminisztérium közbelépését, hanem a liberális polgári körök „csendes" akciójával. A pártvezetőség 1945-ös kongresszusi jelentése határozottan állította, hogy Keresztes-Fischer belügyminiszter annak idején Rassay Károlynak, a Polgári Szabadságpárt vezetőjének tanácsára tiltotta be a Népszava értelmiségi felhívását. Az SzDP XXXIV. kongresszusi jelentése az 1943-1945. évekről. Bp. 1945. 11. 15 Az SzDP fővárosi pártértekezletének jegyzőkönyve. 1943. febr. 28. dr. Török László felszólalása. Pi Archívum, 658. f. 8/1.
