Századok – 1977

Vita - Spira György: Mészáros Károly önéletrajza előtt 587/III

VITA 589 szemben mindig a legmagasabb mércét alkalmazó — emberek, amilyenek Petőfiék voltak, nyilván még soraik kiszélesítésének égető vágyától vezettetve sem állottak volna szóba a Mészárosokkal.) De ha a hirtelen megtérők ilyeténképpen hamarosan megkapták is a feloldozást s ebben nincs is semmi csoda, abban sincs csoda, ha ezzel az illetők mindent elintézettnek még nem éreztek, hanem továbbmenőleg azt is szerették volna elérni, hogy mielőbb úgy tekintsenek rájuk, mint akik immár be is bizonyították, hogy méltóak voltak az előlegezett bizalomra. Mi sem természetesebb tehát, mint hogy sokuk most forradalmiság dolgában sietett még Petőfiéken is túltenni. így éppen Mészáros is, aki Mosonból csupán május negyedik hetében jött fel Pestre s csupán ekkor tudta meg, hogy bűnbocsánatban részesül, néhány nap múlva viszont már hangadó szerephez jutott a márciusi ifjúság legszélsőségesebb elemei között, akik túlontúl mérsékeltnek ítélvén a legmesszebbre látó márciusi fiatalok által — Petőfi és Vasvári által is - képviselt politikai irányvonalat, május elején Demokrácia Klubja néven önálló, elkülönült szervezetbe tömörültek, s a közfigyelmet kivált a budai főhadparancsnok, Lederer tábornok elleni május 10-i macskazene megrendezésével hívták fel magukra. Ám ha a szóban forgó csoporthoz történt csatlakozásával Mészáros a forradalom ügyének különösebb hasznára nem volt is, annál nagyobb hasznára lett ezzel, illetve idevágó emlékeinek önéletírásába foglalásával a történettudománynak. Ennek a szélsőséges társaságnak a viselt dolgairól ugyanis eddig mindössze egyetlen forrásból, a Demokrácia Klubját megalakító jurátusok egyikének, Plathy Istvánnak a feljegyzéseiből szerezhettünk értesüléseket, s e néhány szűkszavú mondatból még azt sem tudhattuk meg, hogy Plathyn kívül személy szerint kik tartoztak ehhez a csoporthoz, sőt azt sem, hogy a csoportnak szervezeti kereteket adó klub csupán május 10-ig avagy május 10. után is működött-e. Mészáros önéletrajzából viszont kiviláglik, hogy a klub — ha neve és összejöveteleinek helye közben megváltozott is - még május utolsó napjaiban is létezett (mi több: épp ez idő tájt kezdte meg alapszabályainak kidolgozását) s hogy a klub élén, ha előbb talán nem is, ekkor már annak rendje és módja szerinti vezetőség is állott: jegyzője a fentemlített Plathy, elnöke pedig Oroszhegyi Józsa volt. Amire egyfelől azért érdemes felfigyelnünk, mert a Gyüldével 1848 előtt Oroszhegyi sem helyezkedett éppen szembe, másfelől meg azért, mert egy Petőfiénél és Vasváriénál radikálisabb irányvonal érvényesítésére a szélsőségesek még legmerészebb álmaikban sem gondolhattak addig, amíg maguk mögött fel nem sorakoztatják a pesti munkástömegeket is, a márciusi fiatalok táborán belül viszont 1848-ban épp Oroszhegyi és Mészáros volt az a két ember, aki a legtöbb megértést és rokonszenvet mutatta a munkásság iránt. (Április közepén, a nagy pesti céhlegénymozgalom napjaiban például a céhrendszer gyökeres felszámolását a márciusiak közül egyedül Oroszhegyi követelte, júniusban pedig a céhekre ugyan nagy csapást mérő, de a vélük való végérvényes leszámolást egyelőre elodázó Klauzál-féle céhrendelet kibocsátása után elsőül Mészáros újította meg ezt a követelést, majd ugyanő néhány nap múlva — az összes többi márciusi fiatalt megelőzve — a gyári munkások számára is béremelést kezdett sürgetni, s az utóbb, december végén szabadcsapatszervezésbe fogó Oroszhegyi toborozni is mindenekfölött a pesti munkások körében törekedett.) Ha tehát most már tudjuk, hogy a szélsőségesek klubjának elnöke Oroszhegyi volt, s hogy Mészáros szintén hangadó szerephez jutott a klubban, akkor most már meg» állapíthatjuk, hogy a klubnak nemcsak égető szüksége, hanem — úgy látszik — esélye is